10-11èves gyerekeidnek nem engedett hogy horror nézzenek?

Én is viszonylag hamar rájuk szoktam. (És nem lett bajoooooom)

De nem hiszem hogyha lenne gyerekem, engedném neki ugyanezt.

A horror és horror között óriási külömbségek vannak, minden tekintetben.

Van, amit megengednék, és van, amit nem.

Az unokatestvéremmel kiskorában az egyik nagybátyja megnézetett egy véres horrort, utána hosszú ideig rémálmok gyötörték, és még nappal is azt mondogatta, hogy fél. Nem véletlenül van rajta a 18-as karika. Nyilván ennél fiatalabban is lehet nézni, de kiskorban NEM SZABAD!

"hogy akiket gyerekként nagyon óvtak az ilyenektől, sokkal kevésbé viselik jól idegileg az ilyesmit felnőttként. "

Ezt megcáfolnám a saját példámmal. 15 évesen kezdtem horrort nézni, és azóta is óriási fan vagyok.

3, dettó. Egészen pici gyerekként is nézhettem horrort, mert a szüleim pontosan tisztában voltak vele hogy csak annyit fogok fel belőle amennyit az agyam be tud fogadni.

Ma az a helyzet hogy nő létemre semmitől és senkitől nem félek, és nem tudok horrort nézni mert iszonyat unalmasnak találom, mindig arra gondolok hogy milyen jó buli lehetett a forgatás, mennyit szórakozhattak, nem tudom magam beleélni és komolyan venni.

A 7-8 éves "céges gyerekeim" (pszichológus vagyok) teljesen zakkantak és alvászavarosak, miután közös családi program a filmnézés. Ja, hát horror, mert apuka meg a nagytesók azt szeretik. Ők pedig még hajnali 3-4kor fent vannak, mert rettegnek (mondjuk kb 1-ig megy a filmezés), 6 körül meg kelniük kell a suli miatt.

Sokan 12 - 13 évesen is anyukával alszanak, mert félnek.

Csodálatosan tanulnak, szuperül viselkednek, nincs magatartásproblémájuk és szelídek, mint a kisbárány. Ja, nem.

Nem CSAK a horror az oka - de nem picinyke szelete a zűr-tortának.

Szóval: nem, én rohadtul nem engedném az enyémnek - pláne egyedül, válogatás nélkül nézni.

A horror bizonyos értelemben "jó" pedig, mert szeretünk félni, megijedni - egy kicsit. De nem évekig rettegve rohanni a klotyóra díszkivilágításban 200-as pulzussal.

Amikor jön a szörny és azt mondja, hogy vááá, azt jól ki lehet nevetni / parodizálni. Vagy ha levesszük a hangot, akkor sem igazán para, stb.

Nagyon nem mindegy, hogyan kóstolunk bele ebbe a műfajba, én biztosan utánanéznék, hogy milyen módon lehet ezt az arany középúton tartani, és kb mennyire érett gondolkodású (és érzelmileg mennyire érett!) gyerek az, akiről szó van.

Nem úgy fogalmaznék, hogy "nem engedem", hanem hogy eszünkbe se jut. Se nekik, se nekünk. A Harry Potter 4 volt a legdurvább, amit eddig láttak (most 9 és 11 évesek), a nagy elkezdte a 5.-et is, de pár perc után elkapcsolta.

Nem akadnék ki, ha máshol ilyet látnának, de itthon mi nem nézzük, mert mi sem szeretjük.