Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit lehet akkor tenni, ha a...

Mit lehet akkor tenni, ha a gyerek utálja az édesanyja párját?

Figyelt kérdés

Unom már a phszichológusok dumáját, már tényleg nagyon. Úgysem fog a gyerekem elmenni, felesleges tépnem a számat, pénzt kifizetnem, nem hisz ezekben...

2018 januárjában sajnos maga a fiam egyik haverja látott meg a barátommal. A gyerekek pletykások azonnal elmondta a fiamnak, és sajnos nagyon gáz szituáció lett az egészből. Az édesapja már sejthette, hogy van egy másik kapcsolatom, ha a kedves apuka 24 órából 23-at a cégénél van, akkor nyilván érthető, hogy más embernél szeretném megtalálni a boldogságom, nőnek érezni magam. Ez nem mai story, régi vita tárgya volt, én bár nem voltam sose eleresztve, van egy elég szép lakásom, sose függtem egy faszitól sem. A férjemmel elváltunk elég hamar, majd a lakásomba költöztünk vissza. A barátom nagyon mondta, hogy költözzünk oda, a 16 éves fiam lelki nyugalma miatt nem mentünk oda, hanem ő jött hozzánk. Na már akkor is egy utált, aljas szar anya voltam mikor kiderültek a dolgok, és beadtam a válópert, de mióta Zoli odaköltözött olyan a ház, mint egy csatatér, nagyon rossz a viszonyuk egymással, s az apja még adja alá a lovat és fél éve ez megy, én meg már unom, nyugalmat akarok, nem akarom hallgatni a fiam hisztijét, a pimaszságát, meg azt, hogy az osztályfőnök is hivogat, hogy a gyereknek igazolatlan hiányzása van, nem lép be online órákra, nem küldi el a házit blablabla, unom, én 16 évesen örültem, ha 3 év alatt összegyűjtöttem egy kerékpárra valót, s nem hőbörögtem, meg nyafogtam. Számtalan gyereknek váltak el a szülei, mégis normálisan tud viselkedni, és fel tudja dolgozni, én nekem meg anya létemre jogom van ahhoz, hogy szerelmes legyek, hogy éljem az életem, s ő tudja jól, hogy boldogtalan voltam az apjával, de utal, gyűlöl,de már semmit nem merek mondani, mert megy a nagyikához meg az apucihoz, aztán hallgathatom a szent beszédet.

Adjatok kérlek tanácsot, én már nem tudom nit csináljak, feladtam, nincs türelmem. Sajnos nagyon sok gond van a mai gyerekkel, beszélni nem lehet velük, ha beszélsz kiröhög. Nem várom el, hogy szeresse a párom, de azt elvarom, hogy tisztelje, legalább köszönjön neki, aztán engem végképp nem érdekel, hogy az anyósomnak vagy a volt férjemnek miket mond.



2021. ápr. 19. 02:27
 81/94 A kérdező kommentje:

Az a baj, hogy ilyen helyzetben rögtön senki sem tud mindig helyes döntést hozni. Hibáztam, megbántam, de mindenképp akartam változást az életemben. Az ex férjemmel nagyon hirtelen szerelemnek indult anno, de mégis sokáig voltunk együtt, lett egy gyerekünk, viszont mielőtt megcsaltam,jóval előtte már nem szerettem, de az ember nyilván sokszor, még ha rossz is, megpróbál a jelenlegi valóságban negmaradni. Én is féltem a sérüléstől, nyilván az jó volt, hogy anyagilag biztonságban voltunk, az kinek nem lenne jó, de főként amiatt nem léptem sokáig mert az ezzel járó feszkót akartam elkerülni.

De nem így lett, az lett volna a legjobb, ha nem kellett volna elválni, de ezért csak az ex férjem a felelős.

2021. ápr. 20. 11:22
 82/94 anonim ***** válasza:
98%
Drága Teremtő... Már kezd az ember örülni, már kezd reménykedni, hogy na, hát csak beindult nálad valami empátiaszerűség és önkritika, erre benyögöd ezt: De nem így lett, az lett volna a legjobb, ha nem kellett volna elválni, de ezért csak az ex férjem a felelős. Hát no komment anyukám... Persze, itt mindenki hibás, exférjed, anyósod, a gyerek, mindenki, csak te nem. Ilyenkor nőként olyan szekunder szégyenérzetem van, hogy a föld alá süllyednék helyetted is.
2021. ápr. 20. 11:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 83/94 anonim ***** válasza:
100%
Kérdező, köpjél már fel egy jó nagyot és álljál alá, utána keress fel egy pszichológust, hogy "hello, nárcisztikus személyiségzavarom van"
2021. ápr. 20. 16:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 84/94 A kérdező kommentje:

Jelentem. Szünet van köztem és Zoli között, már hétfőn elköltözött. Sajnos neki is vannak gondjai, bár ő is elvált, neki is gondjai akadtak, ugyanis ő neki még kisebb gyerekei is vannak.

Nem egyszerű...

Viszont a fiamon látok egy kis változást. Ma magától adott nekem puszit, mikor ebéd után elhagyta az asztalt. Talán ez most kicsit boldoggá tudott tenni. Ígyis folyamatosan gyűröm, hogy menjünk el ketten phszichológushoz, remélem előbb-utóbb beadja a derekát.

Megpróbálok csak a fiamnak örülni most.

2021. máj. 1. 00:31
 85/94 anonim ***** válasza:
100%
Na, csak így tovább, örülök a fejleményeknek!
2021. máj. 1. 00:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 86/94 A kérdező kommentje:
Annyiban segítsetek, hogy hogyan tudnám rávenni arra, hogy phszichológushoz menjen? Oda el kell menni,viszont hallani sem akar erről.
2021. máj. 1. 00:42
 87/94 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem pár napig hagyd, és utána higgadtan mondd meg neki, hogy nagyon szeretnéd, ha szakember segítségét kérnétek. Hátha ő is nyugodtabban áll majd a témához.
2021. máj. 1. 00:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 88/94 anonim ***** válasza:
95%
Miért kellene neki pszichológus?
2021. máj. 1. 07:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 89/94 anonim ***** válasza:
74%
Mert az anyja egy nárcisztikus, mártírkodó, csak magával törődő toxikus szülő, aki meg van győződve arról, hogy a gyerekkel van baj, amiért nem tud csettintésre alkalmazkodni a felborult életéhez. Egyébként én támogatom, vigye el szegényt, hátha a pszichológus segít neki feldolgozni azt, hogy milyen utolsó anyja van.
2021. máj. 1. 13:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 90/94 anonim ***** válasza:
71%
Most azért igyekezett az anya, és úgy néz ki, hogy változott jó irányba.
2021. máj. 1. 14:15
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!