Szülõk, ti hagynátok, hogy a gyereketek angol és nyelvvizsgával és ötös matekkal tanárnak menjen?

Szerintem szülőként az a dolgod, hogy segítsd a döntéshozásban, de már felnőtt, a döntés az övé, és neki kell majd végigélnie az életet, amit választott.

Én gazdasági szakra jártam, ezen a területen is dolgozom, mert engem ez érdekel, DE a szaktársam kb. 2/3-a olyan ember volt, aki a "jó tanuló vagyok, megyek gazdasági szakra, mert azzal biztos el lehet helyezkedni jól fizető állásba" mentalitást követte, többnyire szülői nyomásra. Nem sok pozitív sült ki ezekből, elég kevesen vannak közülük (tudomásom szerint), akik végül tényleg gazdasági pályára mentek volna. A legtöbben olyan általános diplomás munkakörökben dolgoznak, ahol kb. mindegy, hogy milyen diplomád van, csak legyen valami - értsd, a tanári is oké lenne.

Ezzel azt akarom mondani, hogy attól, hoy tanári diplomája lesz, még nem az az egyetlen út előtte, hogy a közoktatásban, állami iskolában lesz tanár.

Szerintem azzal teszed a legjobbat, ha beszélgettek arról, hogy milyen karrierkilátásai vannak a tanári diplomával, és milyen más diplomákkal. Pl. jó lenne, ha a pedagógus bértáblát megmutatnád neki, és elbeszélgetnétek, hogy ez a pénz mire elég, ebből a pénzből mikor tudna magának lakást venni, ha esetleg a párja is pedagógus, akkor milyen életszínvonal várható. Az se lenne rossz, ha arról beszélgetnétek, hogy mi vonzza a tanári pályában és milyen olyan szakmák vannak, ahol ezt meg is kapja és keresni is lehet - pl. ragaszkodik hozzá, hogy gyerekeket tanítson? Felnőttképzésben, mindenféle trainingben, coachingban elég jó pénzek tudnak lenni - persze itt többségében nem tanári diplomások vannak, de nyilván nem kizárt. Magániskolákban is érdemes gondolkozni - mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen helyen tudjon elhelyezkedni, stb. Tehát segíts neki, hogy nagyjából reálisan lássa a kilátásait.

Végül, van olyan ismerősöm, aki ált. iskolai tanár lett és nem bánta meg. Kevés a pénz, ez igaz, de olyan munkát végez, amiben célt talál, hasznosnak érzi magát, örömmel tölti el a munka - viszont az tény és való, hogy ezt ma Magyarországon csak szenvedélyből lehet csinálni. Ha így dönt, minden tiszteletem az övé, de tudja előre, hogy mire vállalkozik.

Nem olvastam el a válaszokat, de két gondolat fogalmazódott meg bennem a kérdést olvasva.

1: Nem feltétlenül az a jó szülő, aki azt erőlteti, hogy egy jól fizető, de számára egyáltalán nem érdekes, és hosszú távon kiégéshez vezető munkát végezzen a gyereke. A jó szülő az, aki a gyerekét boldognak szeretné látni. Hogy a gyereknek mit jelent a boldogság, azt nem a szülő dönti el, ez minden embernél másképp működik. Valakinek elegendő kompenzáció egy jó fizetés a számára nem élvezetes munkáért, de valaki csak úgy tud boldog lenni, ha érdekes munkát végezhet és szívből, hivatásból dolgozhat, még ha így kevesebbet is keres.

2: Milyen világ az, ahol egy jó tanuló gyereket eltántorítanak a tanári pályától azzal az indokkal, hogy ilyen tanulmányi eredménnyel mehetne máshová is? Milyen logika az, hogy egy okos ember ne legyen tanár, mert vihetné többre is? A tanároknak kellene a legokosabb és legműveltebb embereknek lenniük, hiszen konkrétan az a feladatuk, hogy megtanítsák a fiatalabbaknak mindazt, amit ők maguk tudnak. Te, kérdező, melyiknek örülnél jobban: ha a gyerekedet egy olyan ember tanítaná, aki maga is jó tanulmányi eredménnyel végzett, és saját döntéséből tanárnak ment, pedig mehetett volna máshová is, vagy ha egy olyan, aki rosszabb tanuló volt, ezért jobb helyre nem vették fel, csak tanárnak?

Ezt nem gondoltam volna, akkor nyilván nem éri meg ennyi áldozat. Nekem van egy ismerősöm, aki nyelveket oktat, korrepetal, tolmacsol, fordít, nyelvvizsgáztat(valamelyik vizsgaközpontnál). Tudtommal nagyon jól megél belőle.

Ennél jobb opciót nem tudnék javasolni.

Jajjistenem.... nem marad örökre phd-s...

Viszont a doktorijával mqr olyan nemzetközi projektekbe is bekerülhet, ahol euroban több pénzt kap mint a fizetése... írhat egyetemi jegyzeteket, könyveket.. ezek mind pénzt hoznak. És vállalhat magántanít ányokat.