Hogyan lehet felnőttként leválni a túlgondoskodó szülőkről?

Egy olyan családban élek, amit egy családi vállakozás tart össze, minden beszédtéma ekörül forog, minden közös élmény ehhez kapcsolódik. Apám csak a munkájának él, anyám egészsége pedig romlik, nem bírja az iramot. Ki akarok szakadni ebből, mert nem ezzel akarok foglalkozni, és azt is érzem, hogy nagyon káros az egész családi működés, de azt hiszem, a zsigereimben féltem anyámat, úgy érzem, közel kell maradnom hozzájuk, ha valami történne, és emiatt bűntudatom van, ha el akarok távolodni. Nevetséges az egész, mert 30 leszek lassan, mégis teljesen úgy érzem, hogy magyarázkodnom kell a döntéseim meg az életem miatt nekik. Az én apám is azok közé tartozik, akik mindig azt mondják, hogy mindent értem, értünk csinált, de egyrészt nekem ez teher, másrészt pedig ezzel együtt el lettem hanyagolva, magamat kellett nevelnem, és mindenféle szorongásos zavaraim támadtak ezek miatt a nem tisztázott határok és feltételek miatt.

Most már ott tartok, hogy több gyógyszerezésen is túl vagyok, sorra járok terápiákra és folyton az öngyilkosságról fantáziálok, mivel egyedül vagyok és alig van valami, amit felépítettem volna az életemben. És még mindig bűntudatom van feléjük. Mit csináljak? Hagyjam őket faképnél egyik napról a másikra? Hogyan építsek így saját életet magamnak?