Mirét van az, hogy anyám képtelen elengedni a már rég nagykorú fiát úgy, hogy ne tudná a haverjai nevét, telefonszámát, sőt a szüleinek a nevét és telszámát?

"az a baj, hogy én is az lettem valamennyire. egészen 15-16 éves koromig azt hittem, hogy mindent anya majd elintéz. Mert akármennyire is akartam magamtól mindent, anyám agyből jött, hogy nem tudod te, és majd megcsinálja ő"

Ugyanilyen anyám van, ugyanezt csinálta velem. Bűntudatot keltett ha elmentem valahova, sajnáltatta magát, 0 eszű apám vert is miatta, mert bevette a hülyeségeit. Apámmal hosszú évek óta nem beszélek, nem létezik már nekem, pedig már ezerszer próbált megbánva közelíteni. A normális kapcsolatunk rég elúszott mikor agyba-főbe vert, de amúgy a gyerekkorom is köpedelem volt (vertek, megaláztak, lenéztek, elnyomtak - sosem volt szeretet a családban, ők egymást is állandóan marják a mai napig).

A következménye az lett, hogy egy nagyon visszahúzódó, önbizalomhiányos felnőtt lettem, aki nem mer nyitni mások felé, retteg az elutasítástól és az van bennem, hogy nem érek semmit, bármennyit is tanulok vagy fejlesztem magam.

16-22 évesen ez mély depresszióhoz is vezetett, hiába küzdöttem a szüleim ellen, de szerencsére sikerült felállni belőle. Még mindig le vagyok maradva a korosztályomhoz képest és esetenként nagyon erős szorongás lesz úrrá rajtam, de az elmúlt években szerencsére jó irányba tudtam haladni. Még kell 2-3 év mire azt mondhatom hogy végre egyenesbe kerültem minden tekintetben, de már ott a fény az alagút végén.

Kitalálsz 23 random, fiktív telefonszámot, hívogassa azt.

VAGY

Szólsz az érintetteknek, hogy tegyék szűrőlistára mutterod számát.

Szia! Csak röptében olvastam a válaszokat, de egy kettő még csak el se tudja képzelni a helyzetedet. Én igen sajnos.

Ajánlom a Kiút a függőségből című könyvet: [link]

Megér mindent pénzt, de tuti van könyvtárban is. Nekem rengeteget segített ez a könyv és még pár másik, amik címére már nem emlékszem. Szerintem nem ártana ebbe beleásnod magad, mert ha most nem kezdesz el ezzel foglalkozni, akkor van esély arra, hogy te is így fogsz viselkedni tudat alatt, mert eltanulod a rossz viselkedést akármennyire is utálod. Én legalábbis még 26 évesen is néha észreveszem magamon, hogy bsszus, megint azt csinálom/mondom, mint anyám/apám. És nem a jókat tanulja el az ember. Szerencsére egyre kevesebb az ilyen, pedig már 20 éves korom óta foglalkozok így a lelkemmel és próbálom magamat visszaépíteni. Tényleg holtig tanul az ember, nagyon nehéz az ördögi körből, a tanult rossz szokásoktól megszabadulni.

Na de azt még leírom, hogy a barátaid engedélye nélkül nem is adhatnád meg a telószámukat senkinek. Legalábbis etikai szempontból. De sajnos tudom, hogy anyudat nem fogja érdekelni, csak a saját hülyeségi...

Nekem a távolság segített, elköltöztem, addig pedig próbáltam tartani a lelket magamban. Barátom anyja még az enyémnél is őrültebb volt: még az egyetemi órarendjét is felírta és minden nap számontartotta - ha barátom nem akart bemenni a nem kötelező sima előadásra, akkor az anyja teljes kiakadt és lehordta mindennek. Barátom úgy oldotta meg a helyzetet, hogy kiíratkozott az egyetemről (oltári nagy balhé volt), munkát keresett és ahogy lehetett elköltözött. Sajnos úgy látszik, hogy ez az egyetlen egy megoldás van. :( Addig pedig olvass utána, talán pszichológus segítségével próbálj kitartani.

"Azt hiszed a tanulás megoldás mindenre? Nézz már meg egy tanári fizetést."

Mi köze a kettőnek egymáshoz? Aki tanul, az mind tanár lesz? Minél többet tanul, annál inkább? :D

"Az hogy otthon lakik valaki, mert mondjuk önerővel gyűjt, még nem jelenti azt, hogy gyerek és teljesen le kell korlátozni"

Nem is abból következik, hogy mennyire gyerek még, ha otthon lakik, hanem abból, hogy nem képes kommunikálni a saját szüleivel sem. Csak akkor és addig korlátozhatják őt ennyire, ha és ameddig hagyja.