Mit csináljon olyankor a gyerek, ha az anyja azért nem szereti, mert a gyerek az apjára hasonlít?

"az anyja azért nem szereti, mert a gyerek az apjára hasonlít"

Ezt valami objektív módszerrel mutatták ki, vagy csak a gyerek érzi így?...

"belejöttem a felnőtt életbe és nem tűröm, hogy valaki irányítson"

Ha így lenne, nem írtad volna ki a kérdést...

"Akit helyre kellene rántani, az az anyám, mivel ő az alkoholista állat. Napi szinten iszik és ribiskedik."

Vállalod a feladatot? Ha nem, akkor mi a kérdés? Lelépsz, és a saját dolgoddal foglalkozol, nem azzal, hogy az anyád szerint kire hasonlítasz.

Ha viszont vállalod, akkor megintcsak tökmindegy, hogy kire hasonlítasz őszerinte: tudod, hogy mi a dolgod - az, hogy segíts neki abbahagyni az ivást, ne azon filózz, hogy kire hasonlítasz őszerinte.

"Nem tudok már vele találkozni, különösen ezek után. Valahogyan mindig éreztem azt, hogy a családtagjaim nem tudnak teljesen szeretni engem, amiért külsőre hasonlítok az apámra. Nagyon frusztráló, pedig tetszik a kinézetem. De így már nem tudom."

Így már nem tudod, hogy tetszik-e a kinézeted? Hát akkor változtasd meg: vágasd le vagy növeszd meg a hajadat, fesd át más színűre, ha göndör, egyenesítsd ki, ha egyenes, pöndörítsd be, stb.

"belejöttem a felnőtt életbe"

Nem, még nem jöttél bele. De majd lassan belejössz. Az az első szabály, hogy mindenkinek pont ugyanannyi joga van az élethez: neked is, másoknak is. De nem vagy köteles senki mással sem foglalkozni, ha nem akarsz - mint ahogy veled sem köteles foglalkozni senki. Ahol nem jó neked, onnan bármikor odébb állhatsz, és kereshetsz egy nyugodtabb, boldogabb környezetet, hogy ott élj.

Sajnos vannak ilyen anyák, én is ilyen családból jövök. Tényleg segít a távolság, lehet hogy anyukád ennek hatására megváltozik, rájön hogy mégiscsak a húsa és vére vagy.

Ha nem változik a helyzet, akkor ideje tényleg megszakítani a kapcsolatot.

Nálunk is folyton állt a bál, soha nem lehetett igazam, én voltam a hülye, olyan mint apám....Idővel úgy alakult hogy külföldre költöztem, családom lett, azóta javult a kapcsolatunk, én megbocsátottam Neki és rendszeresen látogatom, tudom, érzem hogy szívből szeret.

Bocsánatot kért, de az is igaz, hogy több éves terápia vár még rám, amíg ki tudom gyomlálni magamból a berögződött szidalmakat.

(Most a közvetlen munkatársam viselkedik pontosan ugyanúgy, én pedig minden nap megvívom a belső harcot magammal és a belém nevelt de TÉVES!! sémákkal)

"ezért legyen hàlàs?"

Igen, ezért: az életért. Az élet esély a boldogságra. Mind küzdünk mindenféle nehézségekkel, akkor is, ha szerető szülőket dobott a gép, de nem kell belenyugodnunk, hogy ha eddig nehéz volt az élet, már sose lehetünk boldogok. A kérdező is lesz még boldog, ha ő is akarja.

látom itt sem létezik jó válasz. És csodálkoztok hogy lassan már csak a teollok maradnak, ha a normális embereket elüldözitek innen....

2-es

"látom itt sem létezik jó válasz...

2-es"

Ketten értékelték eddig. Ketten. Az egyikük hasznosnak tartotta, a másik nem. Mondjuk huszan olvasták. Abból egy tartotta annyira nem hasznosnak, hogy szavazott is. Plusz olvasták még azok, akik regisztráció nélkül olvasták, mondjuk 50-en. Mi a gond? Önértékelési zavar?