Hogy mondjam el a szüleimnek, hogy nagyszülők lettek, ha nem vagyunk beszélőviszonyban sem?

"....szeretném megtenni részemről a lépéseket, hogy a család része legyen a szemükben. Ezzel szemben a magam részéről viszont továbbra is tartanám a távolságot, nem véletlen nem beszélünk.."

Aha. Próbálom elképzelni a szituációt. Anyád kiugrik a bőréből hirtelen hogy unokája van és tartani akarja vele a kapcsolatot. Hogy oldod meg? A pár hetes gyereket oda adod a szomszédnak, hogy az adja át anyádnak? Hameg nem beszelsz vele es nem véletlenül, akkor miért akarod, hogy a gyerekeddel kapcsolata legyen? Ha olyan xar emberek, akkor a gyerekednek pontosan miért lenne jó, ha kapcsolat lenne köztük?

Én sem értelek.

Szintén nem tartom a kapcsolatot a családdal, se szülőkkel, se testvérekkel és nem véletlenül. Nem is tervezem. Mérgező, rossz szüleim voltak és nem akarom, hogy az életem részei legyenek, nem akarok velük többet találkozni és azt gondolom, a gyerekeimnek sem származna semmi extra a jelenlétükből és a negatív életszemléletükből.

Mert lehet, hogy őt szeretnék, de mindig azt látná, hogy mi meg utáljuk egymást. Nincs az az Isten, hogy beengedjem őket az életembe mégegyszer.

A lényeg, hogy mikor megszületett a kisbabám, én se közöltem velük, nem is vagyunk ismerősök még neten sem. De amúgy tudom, hogy közös ismerősök révén tudják, azt is tudják, hol

18-as vagyok, véletlenül küldtem el.

Szóval, tudják hol lakunk, hol dolgozunk, ha nagyon szeretnének, kapcsolatba léphetnének velem, felkereshetnének engem vagy az unokájukat, de sosem tették. Mert ő sem fontos nekik annyira, ez az igazság.

Kérdező valld be! Neked igenis hiányoznak, szeretnél újra normális kapcsolatot ápolni velük, erre jó ürügy a születendő unoka, hogy rajta keresztül majd újra tökéletes legyen a családi idill. Mert ha nem így lenne, magasról tennél rá, hogy ismerik-e az unokájukat, vagy sem.

Ha szeretnél velük békülni, akkor állj eléjük, de ne a gyerekedet használd fel erre.