Tudnád úgy szeretni az anyádat, hogy nem törődik sem apád emlékével, sem a te fájdalmaddal?

Az apukám hosszú szenvedés után ment el gégerákban 2020 júliusában. Az anyám ápolta, de nem nagyon látszott, hogy megviselné, sem apát sem engem nem vígasztalt, nem beszélgetett velem apa betegségéről.Júliusban eltemettük apát, neki pedig novemberben már új pasija lett, idén áprilisban hozzá is ment. Apa halála után alig 3 hónappal már arról szólt minden, hogy ők milyen boldogok együtt, aztán hónapokig minden az esküvőjükről szólt, mintha néhány hónappal korábban nem is történt volna tragédia ebben a házban. Most pedig anya terhes várják a gyereküket és az egész rokonság, ismerősök mindenki úgy gartulálgat és örül velük, mintha apa nem is létezett volna, még azok is a régebbi barátaink is, aki tavaly még apa halálos ágyánál sírtak. Senkit nem érdekel az én gyászom, főleg anyát nem, ő csak az új gyerekével van elfoglalva. És még ma sem kísér el a temetőbe apához, Mindenszentek napján. Azt mondta tegnap, hogy ő már a szombaton kivitte a virágokat a temetőbe, és apa sírjára is tett. Gyertyát nem is égetett, mert nem volt rá ideje, ma meg fáradt és sokan lesznek kint a temetőn, ezért nem jön velem. Apa halála óta egyre jobban haragszom rá, a pasiját az elejétől fogva utálom. Mit kéne csinálnom, hogy kibírjam velük ezt a nyálas életet?