Hogy hívjak át magamhoz egy lányt, ha a szüleimnek olykor taszító a viselkedése?

Hát eléggé elszomorodtam a válaszokon, de belegondoltam, és igazatok van. Na mindegy, változtatni ezen nem tudok, mondhatni beletörődök a sorsomba.

Főnyeremény valóban nem vagyok, sőt, egész konkrétan örülök hogy - egy születéskori komplikáció ellenére - tudok önállóan levegőt venni. :D

Nem hiszem, hogy jobb, vagy rosszabb ember lennék attól hogy a szüleimmel lakom, maximum más lesz a jövőképem. Most hogy így végiggondoltam, sajnos ez az együttlakósdi tényleg nem fog működni egyáltalán, de sajnos nekem semmiféle más lehetőségem nincs. Nyilván én sem akarok magammal rántani senkit a "mélybe", szóval igyekszem elfogadni ezt, amiben vagyok, és meglátni az élet pozitív oldalát még ennek ellenére is.

Azért köszi a válaszokat!

Nem írt rosszat az első, legalábbis én is hasonlóképp látom azt, amit ő írt, csak nem működik hosszútávon. Bár a "náluk jobbak a körülmények" rész is sajnos igaz, de azt én egyszerűen nem tudnám elviselni, hogy én vagyok mindig a másik félnél mert ott jól érezzük magunkat, hozzám meg ritkán jön át, mert itt meg nem. A szívem szakadna meg emiatt. Tehát szerintem egy-másfél év még oké, aztán illik eltervezni, hogy miképp kösse össze az ember valakivel az életét, ismerősi köreimben mindenki ilyen másfél-két év után költözött össze, vagy akkor ment szét a kapcsolatuk, mert egymástól 150 km-es távra laktak, és egyikük sem akart másik városba költözni, szóval külön folytatták az életüket.

Minden rossz tulajdonságuk ellenére szeretem a szüleimet, főleg anyámat, szerintem ő az egyetlen ember aki a világon szeret, de azért kicsit boldogabb lettem volna, ha egy jobb családba születek bele. Akár egy olyanba, ahol nem élnek együtt a szülők (!), vagy akár egy olyanba ahol mondjuk nem kellett volna a mélyszegénységben vegetálnom egész fiatalkoromban. Nemigen tudtam továbbtanulni, érettségi után elmentem dolgozni, van is bejelentett munkahelyem, de sajnos ez a maximum, amit szellemileg el tudok viselni, nagyobb feladatokat nem lehet rám bízni, ezáltal a fizetésem sem sok, így elköltözni sem tudok. Mindezt azért, mert a születéskori komplikációim miatt lassabban működik gyakorlatilag mindenem, a felfogásom, a mozgásomon is látszik hogy nem az igazi, jogsim sem lehet emiatt.. Sajnos ez ilyen. De mondom, ennek ellenére megpróbálom meglátni az élet pozitív oldalát, aztán majd eltelik. :)