Tehetősebb szülők! Ha lenne ingatlanod, amit jelenleg kiadsz, és egy ponton az egyetemista gyereked önállósodni szeretne, engednéd, hogy ott lakjon? Vagy kérnél lakbért? (+nyilván rezsi)

29!

Honnan szeded, hogy hárman vannak testverek?

Amíg nincs önálló keresete és nem tudja magát teljesen eltartani, fölösleges neki lakást venni. Onnantól, hogy keres és nem csak ruhákat vesz, hanem az ételeit, rezsijét, miegymást is maga menedzseli, mehet minden, természetesen.

Az ismerőseim gyerekéből kiindulva elvárásokat addig kell támasztani, amíg a gyerek nem kap lakást. Utána már fölösleges, vagy csinálja vagy nem... Az első diplomát én is kihajtottam az enyémből, megvártam, hogy legyen egyedül életképes, jó papírral, egy szakmában szerzett állással és akkor nyugodt szívvel engedtem el a kezét és adtam át neki az otthonát. Amíg ezt a leckét nem tanulja meg valaki, addig esélyes, hogy befullad az egész terv, mert elkényelmesedik és nem érzi a súlyát annak, hogy önálló életet kell építenie. Azóta is rendesen tanul, nem szabotáltam azzal, hogy magára hagytam, de tudom, hogy ha megkapta volna a lakást érettségi után, nem tett volna bele ennyit a tanulmányaiba és nem keresett volna ilyen motiváltan állást. Tudta, mit kap a végén, de valamit valamiért.

Kérdező én is a szülők lakásában lakom, 22 évesen, a BA diplomám után vették a lakást, és el is várták, hogy önellátó legyek. Én erre a stresszre mesterképzés alatt ugyan nem vágytam, de ők nem akartak drága albérletet fizetni érthető módon, a pénzüket meg be kellett fektetniük valamibe. Úgyhogy 2 hónap iszonyatos szorongás és rengeteg sírás után sikerült szereznem 2 lakótársat és egy részmunkaidős állást, mert nem Pesten lakom. Utáltam az egészet, nem tudtam elég jól tanulni, mert aludni is alig volt időm, a 2 lakótárssal is voltak azért gondok rendesen. Most már csak 1 lakótársam van, még nem költöztem el, mert nem igazán tudnék albit fizetni minimálbéren.

Szóval hidd el, nehéz lenne megoldani lakótárs nélkül a kiadásaid, bár ha lenne saját szobád így, úgy biztosan könnyebb lenne neked is. De úgy nehéz, ha hozzám hasonlóan Isten hírével távozol. Semmi garancia nem volt arra, hogy tudok-e elég pénzt szerezni, szóval normális szülőnek ilyen helyzetbe nem kéne hoznia a gyerekét.

37-es az meg sem fordult a fejedben, hogy nem mindenki így gondolkodik? Eszem ágában sem lenne eladni a lakásom, ha a saját nevemen lenne sem. De a szüleimé, és mivel van egy testvérem, nem adják nekem, majd ha meghalnak, akkor osztozunk az árán. Vagy nem így kéne gondolkodjon egy igazságos szülő?

Mi ugyan lányok vagyunk, de anyu bátyja kapta a vagyon 2/3-át. Végrendeletben volt írva. Miért? Mert ő a férfi! Ez volt az indoklás. Na ezt a gondolkodást a szüleim akkor se követték volna, ha lenne fiuk.

Ez volt a legjobb döntés. ^^