Megengedhetőnek tartod a testi fenyítést a szülők részéről nevelési célzattal?

Amit nem lehet higgadtan, normális keretek között megértetni egy emberrel, azt szerintem veréssel sem. A testi fenyítés nem más, mint a másik ember megfélemlítése, ez csak rettegést vált ki belőle. Lehet, hogy célt ér vele és nem ismétli meg a hibát, amiért a testi fenyítést ítélte meg számára a szülő, de ezzel nincs megoldva a probléma.

Ez olyan, mintha valakit csak úgy tudnál rávenni arra, hogy ne csaljon meg, hogy bezárod a szobába. Az alap probléma ettől nem szűnik meg.

Az a baj, hogy a legtöbb szülő azért csinálja, mert agyilag fegyvertelen. Szerintem a verés nem arra való, hogy buta vagy, mint a segg és semmi tekintélyed, ezért így próbálsz magadnak szerezni.

Kicsi korban, mikor még nem működik flottul a verbális kommunikáció, van értelme valamilyen jelzést adni a gyereknek, hogy mi oké és mi nem. De akkor sem csattanós pofonra gondolok, hanem mint mikor a kutya orrára koppintok, hogy ne szaglássza a kajám, hanem menjen a dolgára.

Én bevallom, hogy gyengén rácsaptam a kezére vagy a lábára figyelmeztetésképpen pl. ha a dackorszakban ismételten valami helytelen dolgot csinált, amiért már kb 5-6x szóltam, hogy ne csinálja. Ez hatott. Nem fájt neki, nem sírt, csak meglepődött és abbahagyta.

Ezt nem tekintem testi fenyítésnek.

A testi fenyítés (legenyhébb formája is) a szülő és az ő nevelésének bukása. Természetesen az hogy a forró sütő felé nyúl és hirtelen ijedtségedben rácsapsz a kezére, vagy amit az 5-ös írt az nem testi fenyítés.

De a legtöbb szülő türelmetlenségében üt...

Én kétszer kaptam pofont, és érdekes, egyből megértettem azt, amit előtte anya már 100x elmondott türelmesen.

Elsőnek nyávogtam, direkt idegesítve őt, másodiknak pedig csúnyán visszabeszéltem.

Nem fájt egyik pofon sem (nem erőből kaptam temrészetesen), de figyelmeztetésnek pont megtette.