Bántanak a szüleim!! Mit kéne tennem?! 19/L

Itthon élek anyummal, nevelőapummal és húgommal együtt. A szüleim már 5-6 éve már, hogy elváltak. Nem volt könnyű, nagyon durva időszak volt számunkra. Szinte rettegtem akkoriban apámtól. Most anyukám egyébként a 3. házasságát köti, de ezzel nincs bajom, fontos számomra az ő boldogsága. Alapvetően szeretem anyumat, hiszen mégis az anyukám.

Én jelenleg egyetemen vagyok informatika szakon. Jó sokat tanulok, főleg hogy most a zárthelyi- és vizsgaidőszak is mindjárt itt van. Még nincs munkám, de tervezek. Egy informatikajellegű majdnem összejött nekem, csak a munkaszerződésben komplett hülyének néztek engem, úgyhogy nem fogadtam el az állásajánlatot.

Van egy barátom, kb. másfél éve vagyunk együtt. Nagyon jól megvagyunk. Sokat segítünk egymásnak, de ebben sajnos nem nagyon tud, csak lelkileg támogat. Ő is még a szüleivel él.

De hogy bántottak... Először is fontos leszögeznem, hogy fizikailag. Nem az első esett, hogy anyukámnak úgy mond "elgurul a gyógyszere". Olyan eseteket kell elképzelni, mint pl. ez a sztori:

Általában reggeltől este 6-ig bent vagyok egyetemen, így csak hétvégén érek rá tanulni. Hétköznap sajnos, ha van is időm tanulni, akkor éjszaka, de anyukám nem nézi jó szemmel, mert elvárja hogy este 9-kor ágyban legyek már. Most is hétvégén akartam vagy ezerrel tanulni.(Jövő héten lesz 3 db nagy ZH.) A lényeg, hogy le akartam ülni magolni a dolgokat, de a húgom miatt nem lehetett, mert külön matek órája volt online. Gondoltam, hogy addig kiviszem a kutyát, hogy csináljak is valamit, mint házi munka, és amúgy is jó a friss levegő. Mire visszaértem, végre leülhettem volna tanulni. Erre anyum letesz nekem egy nagy kosár mosott ruhát, hogy teregessem ki, mert nem csinálok semmit. Mondom neki, hogy pont tanulni akartam volna, mert ma még nem volt időm rá, és értse ezt meg. De mondtam neki, hogy a húgom már ráér, és ő segít gondolom. De hogy ő megint nem ér rá, mert a pasijával beszél a telefonon a kanapén. Erre anyum elkezdte mondani nekem a magáét, hogy már pedig én csinálom stb. Különben is kövér vagyok, és ha többet dolgozom hamar lefogyok.(Egyébként nem értem miért mondja folyton, hogy kövér vagyok, amikor 55 kiló és 170 centi vagyok. A barátom se érti ezt, azt mondja hogy szerinte teljesen jó alkatom van. Még egy ismerősöm is ezt mondta, aki ápoló. Szóval ez megint anyum furcsasága.) Erre egyébként nem válaszoltam semmit vissza. Aztán hirtelen mérges lett, ordított, megfogott a két kezével a nyakamnál fojtogatva, és elrángatott a koromsötét fürdőszobába (nincs ablak bent), majd oda bezárt. A húgom egyébként nem reagált erre az egészre semmit. Egy jó ideig csendben vártam bent, hogy minden rendben lesz, és megnyuszik. Erre megpróbáltam kijönni a fürdőből, hogy bocsánatot kérjek stb. De amint meglátta, hogy próbálok kijönni, visszarángatott engem a nevelőapukámmal együtt, újra fojtogatva, az ajtót rácsapta a hátamnak, ami most is fáj még. Nagyon sírtam, és könyörögtem, hogy valaki segítsen. Vagy bent voltam háromnegyed órát összesen. Nagyon sírtam, nagyon félek ám a sötéttől, még apum miatt... Csak akkor jöhettem ki, amikor már kiabáltam, hogy bocsánat...

Aztán kijöttem, így remegtem... Még most is remegek. Máskor is volt ilyen, hogy anyukám fojtogatott, vagy belenyomta a fejem a vízbe, megvert az ágyon. Nagyon hasonlókat csinált egykor apukám is velem 5 évvel ezelőtt, amikor váltak. RETTEGEM MÁR!!! Nem tudom meddig bírok kitartani...