Az a gyerek aki 30 fölött még mindig a szüleivel az életképtelennek számít?

Tévedés.

Aki a szülők, család, kapcsolatok segítségével szerez meg valamit, az életképtelen, mert azért szorulr rájuk, mert önállóan, egyedül nyomi, kevés, h.lye életképtelen volt hozzá, ezt az ismerősei látták rajta,ezért segítettek rajta.

51-es értsd már meg, hogy a megszerzés módja lényegtelen. Csak az számít, mid van, mit érsz el. A "hogyan" az lényegtelen. Ez a 200 nettó teljesen jó példa.

Van lakás? Akkor elvan belőle. Ha nem is nagylábon, de képes élni belőle--->Életképes.

Nincs lakás? Akkor nem tud megélni, eltartani magát--->NEM ÉLETKÉPES.

#51

Igen, igazad van.

#52

Te nyomi, egyáltalán nem a pénztől függ, hogy valaki életképes, vagy sem. 200 ezer forintból lehet szállón is lakni, illetve egy szobában egy albérletben, ennyi, a lényeg az, hogy EGYEDÜL csinálja végig, felfogtad? 🤨

Nem a pénztől függ? 🤣 Hát akkor mitől, te szerencsétlen?!

A kaja ingyen van? A számlák? A ruházat? A lakhatás? Ne legyetek már ennyire naivak!

Nővérem ugyanezt csinálta 37 éves koráig, amíg el nem adtuk a szülői házat.

Főiskolára ment, 2 különböző szakra is. Mellette nem dolgozott semmit, pedig levelezőn tanult. Végül egyikből sem lett diploma, de persze a környezetének azt kamuzza, hogy 2 diplomája van. 😂

Évekig segélyen tengődött otthon, aztán nagy nehezen, 30 éves korára elment egy olyan állásra, közmunkaprogram keretében, ahol nem sok erőfeszítést kellett tenni.

Ott felmondott 2 év után, majd szintén 2 évig csak tengődött otthon (nagyrészt feküdt), illetve random palikkal ment el éjszakánként.

Anyámat mindig manipulálta, hogy pánikbeteg, stb., azért nem tud dolgozni.

Az sem zavarta, hogy a nála 15 évvel idősebb testvére is részt vállal az eltartásában.

Végül 3 évvel ezelőtt nagy nehezen elment dolgozni eladóként, szeremcsére azóta megvan a munkahelye.

A szülői házat eladtuk, ezért az aktuális pasijához költözött. De, ha ez nem történt volna meg, akkor a mai napig anyám nyakán élősködne.