Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit csináljak ha nem tudom...

Mit csináljak ha nem tudom feldolgozni a gyermekkori traumáimat? Lehet lapozni ha nem olvasod végig, nem érdekelnek az olyan kommentek, hogy ezt nem olvasom végig.

Figyelt kérdés

Mind a két szülőm helikopter szülő volt. 2 éves koromban elváltak. Apa olyan 10 12 éves koromig, mivel rengeteget dolgozott, néha elvitt csak egy hétvégére, vagy együtt nyaralni mentünk. Ez azért volt, hogy a válás ellenére azt lássam, hogy jóban voltak a szüleim, közös programok meg nyaralások hárman, stb. Apa nem kezdett új komoly kapcsolatot, és miattam csinált mindig mindent, mindent megkaptam. Viszont egy buborékban nőttem fel.


Az egyik legelső gyerekkori emlékem, hogy jön apa, és én elbújok a szobában a beépített szekrény aljában, vagy az asztal alatt. Ha óvodába ő jött értem, akkor emlékszem napközi végén, mondtam a krisztofernek, hogy én elbújok, és figyelje ha érkezik apa és szóljon. Vannak pozitív gyerekkori emlékeim is persze, de így fater kapcsán ez. Miért viselkedtem így? Mert oltári szigorú volt, és konkrétan féltem tőle szerintem. Alapvetően fizikai tettlegesség nem volt, csak üvöltés egyből, ha valami nem úgy volt, ahogy ő akarta. De nagyon durván. Konkrétan úgy, hogy az egész társasház zengett. Rendkívül nárcisztikus személyiség ráadásul, de ezért tudott olyan sikeres lenni amilyen, és mindezt miattam csinálta. Mostanában is sokszor mondja, hogy ha én nem lennék, akkor azon az ügyön se dolgozna már, amit éppen csinál, 10+ éve. Nehéz mert annyi mindent tudnék írni. Soha nem hitt nekem, hogyha volt valami balhé, és sosem állt mellém, én voltam a hülye, a tanárnak, a vezetés oktatónak, az edzőnek és lehetne sorolni az eseteket, ahol abszolút igazam volt, és hiába mondtam el mi történt, nem hitt nekem amíg vagy nem beszélt a tanárral, vagy az oktatóval vagy akárkivel ahol épp balhé volt. Ha valamiben nekem volt igazam, azt sem tudta soha elfogadni. Tehát a fejébe vesz valamit, vagy ahogy ő elképzeli hogy az ügy van, akkor az úgy van, te meg hülye vagy. Persze amikor utána néz, vagy rájön mégse, oh hát ez van. Ha más az elképzelés, vagy a vélemény, hogy valamit így vagy úgy akarok csinálni, egyből vöröslő fejjel robbant fel és kezdett üvölteni egyből. Versenysportoló voltam, ami tudom milyen lemondásokkal. De ha egyszer is, egy hétvégénél hosszabb időt akartam tölteni a nagyszülőknél, vagy egyszer a Balatonon, egyből jött, hogy szervez ott vagy edzést a környéken, vagy pedig ha nem megoldható, a lelki terror, hogy hogyan akarok profi lenni, ha döglök edzés helyett, és akkor inkább ne csináljuk, és hagyjuk az egészet. Egy nappal tovább akartam lent maradni a Balatonnál. Egy edzést hagytam volna ki. Nem lehetett. Sulival bowlingozni mentünk tesin a mom parkba. De jó volt. Oltári jól ment. Rohadt ritkán bowlingoztam, sose jutottam el, és imádtam pedig. Tök jól érezzük magunkat, felénél jön apa, hogy elvigyen, menni lell edzésre. A 4 órás edzésből kb felet késtem volna max, hogyha maradok. Én tudom, hogy a szociális életet fel kell áldozni, ha az ember versenyezni akar, de évente kb egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan alkalom volt, hogy kihagytam volna egy edzést, hogy jól érezzem magam. Azt gondolom teljesen belefért volna. Minden hétvégén (teljesen feleslegesen) versenyezni jártam egy időben. Egyszer volt olyan, hogy jött értem apa, és anya meg én is elaludtunk. A versenyről nem késtünk el, hétre jött, mert kilenckor volt az első meccs, de nem voltam már készen bemelegítve felöltözve megreggelizve mire odaért, úgyhogy onnantól kezdve minden versens előtt át kellett mennem hozzá és nála aludni, hogy már fél hatkor felkeljek, és hét órára egy szinte komplett edzést végigcsináljak, hogy aztán izzadtan, kifulladva beüljek a kocsiba, és visszaaludjak amíg odaérünk versenyre, a meccs 2 óra múlva lesz, tehát addig nyolcszor merevednek vissza az izmaim. Tehát teljesen a ló túloldala, de ha ellenkeztrm, jött az üvöltés. 16 éves koromban már, úgy töltöttük együtt az időt, hogy ő lejött hétvégére minden harmadik hétvégén, és addig anya nagyapámhoz elment. Fent a nappaliban néztem a Harcosok klubja című filmet. Bejön, épp a kezdőjelenet van, Tyler fegyvert tart a saját szájába. Erre elkezdi felemelt hanggal, hogy hogyan merek ilyen fmet nézni, ahol kilocssantják a másik agyát, azonnal kapcdoljam ki. Mondom én nem nézek ilyen filmet, senkinek nincs kiloccsantva az agya. Na erre elkezd üvölteni, hogy őt nem érdekli, kilövik az ágyat, ott vanna szájában a fegyver, és ha nem. Kapcsolom ki most azonnal, akkor fogja a laptopot és kibssza az utcára. Ezt már olyan hangerővel, hogy nem túlzok, de a szomszéd simán hallotta. De lehet 2 házzal odébb is. Szó szerint fülkárosító Hangerővel tud üvölteni. Emellett a reggeli volt még mindig balhé. Kora reggel felébredek suli vagy versens előtt, én nem tudok enni olyan 9 10 óráig legalább. Sőt még ma se. De, mindig üvöltött hogy reggeli nélkül nem lehet, legfontosabb étkezés, yadayadayada. Emlékszem egyszer egy ilyen oltári száraz valami lókolbászt rakott elém, egy 10 centis darabot kivágva. A villát alig tudtam beleszúrni, olyan kemény volt, de egyem meg, miközben ott a gumó a torkomban is, és egy korts víztől öklendeznem kell xD. Én tényleg minden reggel úgy mentem akár suliba, akár edzésre, hogy ott volt a gumó a torkomba, és öklendeznem kellett amit rohadt nehéz volt straight faccel kibírni. Még ma is szokott lenni ez. Szerencsére már ritkább.


Sose voltak igazán barátaim vagy jó baráti köröm, se tartós kapcsolatom a mai napig, csak alkalmi dolgok. Azt gondolom, hogy a traumáim következtében nem tudok szocializálódni, és vagyok képtelen szemébe nézni más embereknek 2 mpnél tovább, anélkül hogy bekönnyeznék és félrenéznék. Nem sírás vagy ilyesmi, egyszerűen bekönnyezik a szemem.


Anya is rendkívül kontrollált, ő a másik véglet volt, ő nem engedett sehova egyedül, mindentől védett, mindent megcsinált helyettem, mára pedig teljesen életképtelen vagyok. A lényeg, hogy most erről nem akarok írni mert ez már így is nagyon hosszú lett, és elment az ihlet.


Viszont, az feltűnt, hogy nem tudok önmagam lenni egyikőjük jelenlétében sem. De főleg apáéban. Már emlékszem óvodás koromban is vitt hittanszakkörre vagy minek hívták, és én ott ültem az ölében, nem mertem semmit csinálni, miközben mindenki játszott meg elvolt mégha a szülők is ott voltak. Később az egyik gyerek onnan osztálytársam lett, és nevetve mondta hogy emlékszik erre.

Óvodában valamennyire tanítottak angolul, és egyszer volt egy ilyen előadás, vagy mi. Szülők előtt körbe kellett állni kis székeken, és el kellett valami karácsonyi dalt énekelni talán. Ebben az időben volt talán a mekiben népszerű az a sonicos gameboy. Mindenki kapott egyet érte, és még a feketéből is volt. Nagyon akartam volna egyet. De eljött a nagynap, és nem álltam fel, hanem meredtem magam elé, és a széken ülve maradtam, és próbáltam elbújni ott is. Utána mindenki izélt, gyerekek felnőttek is, hogy miért nem, és csak álltam és néztem utána hogy mindenki kapkodja el a gameboyokat vagy miket, ha így hívták egyáltalán, én meg nem vehettem el egyet se. Amikor idősebb voltam, és mondjuk társaságban ott volt apa, akkor se mertem beszélni vagy megszólalni. Se edzésen, se versenyen, sehol.


Valamelyik nap volt ez téma, hogy én későn serdültem, és egy ilyen magambafordult személy lettem aki nem szeret emberek között lenni, és másokkal lenni, csak egyedül akar mindent csinálni. Arra kellett rájönnöm, hogy ez egyáltalán nem így van, csak ez egy ilyen copium volt arra hogy képtelen vagyok bárhova is beilleszkedni. Rohadtul hiányzik hogy nincs aki keres, vagy akikkel elmehetek kirándulni, kocsmázni, vagy a Balatont körbebiciklizni, vagy elmenni kondizni vagy bármi. Egy egészséges kapcsolat pedig teljesenen elképzelhetetlen, de ott az életképtelenségemért a másik felmenő is felelős. De mindegy, ez nem lényeges most. Szóval amire rájöttem, hogy amikor se anya, se apa nem tudja hol vagyok, vagy mit csinálok, és egész biztosan tudom, hogy nem jut vissza hozzájuk, akkor nagyon jól el tudok lenni, és simán lazán tudok szórakozni bulizni ismerkedni. De ehhez 500 kilométerre kellett utaznom úgy, hogy nem tudtak róla, amíg haza nem jöttem és el nem meséltem. De ha ezt az egészet elmondanám apának, akkor kb nem állna velem szóba, vagy legalábbis egy "hatalmas kés lenne a hátába" mert hogy lehetek ilyen, egész életében mindent értem tett... Egy két dologgal szembesítettem korábban, de csak a jéghegy csúcsa volt, és arra is nagyon rosszul reagált, én sajnáltam még őt...


2022. jún. 28. 05:37
1 2 3 4
 11/31 anonim ***** válasza:
81%

Csak átfutottam....

Ha 24évesen még mindig óvodás dolgaidon kattogsz, akkor muszáj lesz elmenned egy pszichológushoz.

2022. jún. 28. 09:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/31 anonim ***** válasza:
18%
Egyáltalán mi az a helikopter szülő?
2022. jún. 28. 11:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/31 anonim ***** válasza:
98%
Valamennyire hasonló szülők gyerekeként: 1. pszichológus, 2. végiggondolni azt higgadtan és objektíven, hogy ami megtörtént a múltban, megtörtént, azon én nem tudok változtatni... és azzal csak rontok a helyzeten, ha belesüppedek a traumába és az önsajnáltatásba.
2022. jún. 28. 11:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/31 anonim ***** válasza:
94%
Tipikus, ha megdobnak citrommal, csinálj belőle limonádét. Nézz a múltadra jó leckeként, a szüleid rengeteget tanítottak neked arról, mit, hogy nem szabad. Biztos van olyan is amit jól csináltak. Szortírozz, ez kell, ez nem. 24 vagy, a teljes élet előtted. Ma a net korát éljük, amiről nincs fogalmad, simán rá tudsz keresni, akár kérdezni bármilyen fórumon. Nagyot nem tudsz hibázni. Már rég nincs az, hogy amit nem tanított meg apád-anyád az örök életre hiány lesz nálad. Süt a nap, kék az ég, fiatal vagy, mi kell még? Lehetnek ráncaid a múlton való rágódástól vagy a jelenben, jövőben való nevetéstől. Megsúgom, a nevetős szebb.
2022. jún. 28. 12:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/31 anonim ***** válasza:
31%

Én is a "helikopter szülő" résznél akartam feladni, aztán végig küzdöttem.


A kérdező egy tipikus mai senki, aki a szülőket hibáztatja mindenért is. Na meg ez a sok büfé - cihológusi duma amiket használ...ez vagy kamu, vagy direkt sajnáltatja magát.

2022. jún. 28. 13:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/31 A kérdező kommentje:

Leírom a másik oldalt is nagyjából, megjött hozzá a kedvem. Anyám egész életemben rajtam lógott. Soha semmit egyedül nem csinálhattam. Otthon volt 24/7 velem. Ő vitt hozott mindenhova. Mindent ellenőrzött. Kibeszélt a kondiedzőimmel mindent 12 éves koromtól kezdve kb. Nemrég raktam össze belelátott a facebookomba, és nézegette valószínűleg a levelezéseim kilencedik környékén. Ez tudom nagyon beteg lesz, de olyan 8 9 évesen is még sokszor vele aludtam, mert egyedül nem tudtam elaludni, meg rémálmaim voltak stb.


De ami triggerel a mai napig, és szerintem teljesen tönkretette a képességem a szocializációra, az másodikban történt. Tesi előtt kettesével kellett várni a tanárt. Legelöl voltam, a tanár szőke volt. Úgy mentem haza, hogy a köpenyemen volt egy szőke hajszál. Mi volt az első reakció? Hogy biztos a Zsófival smároltam ölelkeztem, akármi, értitek a lényeget. Természetesen mondtam, hogy ott álltam és ez a katinéni hajszála. Na egyből jön a hülyeségévek, nem hiszi el, kinevet, megaláz. Ezt a történetet a mai napig hallgatom. Nem vicc. Múltkor volt egy vendégünk, és valamin összeszólalkoztunk, én meg lightosan felhoztam a témát, hogy ezzel engem nagyon durván traumatizált. Kinevetett, hogy jaj persze ez is az ő hibája. Ez egy tipikus lelkiterror duma volt a részéről, hogy még én érezzem rosszul magam, vagy hülyét csináljon belőlem ha van egy teljesen normális észrevételem, hogy mi történt valami, hogy volt, stb. Amíg nőttem fel, addig is rengetegszer alkalmazta ezt a dumát. 13 14 évesen a sportklubban ahova jártam, volt egy csaj. Amúgy nem jött be, tehát nem tudom honnan kezdődött. De. Egyszer a kondiedzőmmel dumálgattam a csapattársaimról aztán ez a lány is szóba jött. Na ő egyből adta le a drótot hogy csajról beszélek, ki ez? Igen ő is egy farok volt. De tényleg egyáltalán nem érdekelt ez a lány. Igazából pont hogy egy másik tetszett, de ez lényegtelen xD. Aztán konkrétan 3 évig hallgattam otthon, vacsoráknál is, úgy hogy nagymamám is ott volt pl, hogy mikor hozom már haza őt és milyen szép feleség lenne.... Jó nyilván nem minden nap volt ez téma, de. Egyszer kilencedikes koromban (egész évben nagyon durván bullying áldozata voltam) valami lila folttal a nyakamon értem haza edzésről. Suliból sokszor oda mentem először. Aztán tanulás közben természetesen jött anyám ellenőrizni, és egyből látta, hogy ott van a nyakamon, és biztos kiszívott az xy edzés után az öltözőben.... Nyilván teljesen vörös vagyok, és mondom hogy dehogy is, de hiába. Aztán a bullying miatt már borzalmas mentális állapotba kerültem (lol, mintha ezek után egészséges lettem volna), szóval elköltöztünk. A 16 szülinapomra elhívtam hbzni az egész csapatot. Anya meg a legjobb barátnője ott voltak, mert ugye készülődés volt meg anya is itt volt ugye, és pont nálunk volt a legjobb barátnője. Szobákat csináltuk ki hol alszik, anya barátnője nevetve mondja, hogy az xy úgyse a vendégszobában fog aludni hanem felmehy hozzám. Eddigre már kicsit tényleg tetszett, nem tudom hogy a sok súlykolás, vagy mi miatt, de így alakult. Persze esélyem nem volt nála, és semmi nem volz köztünk. De oltári megalázó volt, mert anya kilocsogta egy teljesen idegennek az egész, amúgy eredetileg nem is létező történetet. Egy barátnőm alakult középsulis koromban ami nem tartott sokáig. Utána alakulhatott volna simán gyönyörű csajokkal még, de egyszerűen amikor kellett volna, nem mertem lesmárolni soha őket csak álltam mint egy idióta amíg megunták aztán leléptek v offoltak. XD ez akkor szűnt meg, amikor elköltöztem albiba, és nem lógott rajtam anya 24/7, hogy mit csinálok. Konkrétan ha hazamegyek, és fekszem a kanapén, és felállok, egyből kérdezi mi kell, hova megyek stb... Borzalmas. Hugyozni b+++ hagyjál már békén. Szóval amikor elköltöztem akkor tudtam randikra járni, mert már nem volt ott a megalázás vagy ellenőrzés. De ígyis 2 3 felest kellett meginnom első randi előtt hogy egyáltalán oda tudjak menni, úgy izgultam. Ez se normális egyáltalán azt gondolom. Szerencsére a sok alkalmi kaland miatt ezek a gátlásaim feloldódtak, de kapcsolatot még mindig nem tudok létrehozni és megtartani. Volt egy ahol majdnem alakult, teljesen belezúgtam már második randin, de ilyen love bombinggal kikészítettem, és teljesen jogosan közölte hogy ő mégse akar semmit. Ezután oltári depressziós voltam, hetekig ültem az albiban egyedül egész nap és ittam minden este. Amikor feltűnt 2 hét után szülőknek, hogy nem vagyok sehol, el vagyok tűnve, nem írok apának, haza nem megyek vidékre, akkor egyből elkezdtek bombázni az üzenetekkel, apa azzal hogy már tök jól elvoltunk minden héten találkoztunk, és most 2 hete egy smst se küldtem mi bajom van vele, és egy rohadt hosszú lelkiterror üzenet hogy én miért utálom őt. Anya részéről ugyanez, és hiába írtam hogy semmi bajom velük, nem érdekelte őket. Nem hagytak békén, és nagyon nagyon leterheltek ezzel az egésszel, a már ígyis rohadt nehéz helyzetem mellé. Itt volt az a pont, hogy már elbőgtem magam, hogy ezt nem bírom már. Pedig én aztán ritkán sírok.


Egyszer kétszer meg már volt pofája anyámnak rákérdezni, hogy nem kell nekem barátnő? Mondom nem, hagyj békén. Akkor fiú? Végképp nem... De annyira ki tud ezekkel a baromságaival akasztani, és mostanában az elmúlt hónapokban érzem azt, hogy egyszer nem fogom tudni visszatartani, és meg fogom ütni, mert annyira eldurran a hülyeségeitől néha az agyam. Pl amikor ismerős előtt a katinénis sztori feljött a közelmúltban, és kiröhögött, hogy az ő hibája (erről fentebb írtam) , na ott tényleg azt éreztem, hogy nekimegyek rendesen.

2022. jún. 28. 13:27
 17/31 A kérdező kommentje:
Bárcsak copypasta lenne, akkor nem pazaroltam volna el órákat
2022. jún. 28. 13:32
 18/31 anonim ***** válasza:
100%
Nézd nekem is szörnyű apám volt,de nem sajnaltatom magam. Jogod van dühösnek lenni,jogod van ezt szakértővel feldolgozni,de a legjobb amit tehetsz hogy magasról tojsz rájuk és többet feléjük sem nézel és persze megmondod hogy ezekért és ezt koszonjek maguknak. Minek tartod velük a kapcsolatot,nem is értem. Én már 16 évesen nem álltam szóba apámmal amikor lekurv..zott,holott szűz voltam. Azt se tudom el-e hal-e és nem is érdekel. Ne tartsd mérgező szülőkkel a kapcsolatot.
2022. jún. 28. 14:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/31 anonim ***** válasza:
100%
17: huhh... nagyobb a baj, mint sejtettük...
2022. jún. 28. 14:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/31 A kérdező kommentje:
21 ez jó lenne, de akkor a gyerekeimmel bsznék ki, ha majd lesznek. Apa elég sikeres volt, magas életszínvonalon jöttem én is fel a sok fos ellenére. Ezt akarom biztosítani a gyerekeimnek majd, de ha nem beszélnék vele többet, valószínűleg kitagadna.
2022. jún. 28. 14:17
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!