Anyám nagyon sír és mérges, mivel tehetnénk a kedvét jobbra?

Ebből az idézetből is látszik, hogy a bátyónak sincs jövőbelátása. Ha a munkát rabszolgaságnak nevezi, mégis miképpen gondolja hogy bármikor el tud költözni, ha nem teremti meg ennek anyagi feltételeit?

A kislánytól azért nehéz elvárni bármiféle "jövőről való gondolkodást", mert (szerintem) mindig a jelenben élt. A jövő annyira érdekelte csak maximum, hogy ha alami nem tetszett, hisztizés után megoldódott az is.

Mondjuk van igazság abban is, hogy nem lehet mindig a rossz neveléssel takarózni, de lehet, hogy iskolában pontosan a hasonlóan viselkedő, elhízott kortársait "találja meg barátként", akik valamilyen módon visszatükrözik az ő viselkedését, esetleg otthon ugyanúgy viselkednek. Például akikkel hajnalig beszélget online számítógépen....

"Ha a munkát rabszolgaságnak nevezi, mégis miképpen gondolja hogy bármikor el tud költözni, ha nem teremti meg ennek anyagi feltételeit?"

Hajléktalanként. Egy másik kérdésben ezt tűzte ki életcélul, és próbálta megmagyarázni, hogy mennyire jó hajléktalannak, "szabadnak" lenni. Aztán később pontosította, úgy képzelte el ezt, hogy majd a semmiből szerez, és fenntart egy autót, és abban él. Arra a kérdésre, hogy ezt pénz nélkül hogy oldja meg, kitérő választ adott. Majd megoldja valahogy. És ez vele az egyik fő probléma. Ideológiákat gyártani szeret, de egy lépésnél tovább már nem akar gondolkodni.

Aztán később nagyon rákattant, hogy ő majd valahol délebbre, talán a Kanári-szigeteken(?) lesz hajléktalan. Csak ugye oda is valahogy el kellett volna jutnia, ami teleportálás híján nem sikerült neki.

De az egész élete ilyen. Felvételizik olyan szakra, amit utál. Mégis, miért?? Aztán keres egy olyan munkahelyet, ahol utál. De nem keresne mást, nem is próbálna sem más munkahelyet találni, sem valamivé képezni magát. Valahogy ebben a családban nem divat előre gondolkodni.

"A jövő annyira érdekelte csak maximum, hogy ha alami nem tetszett, hisztizés után megoldódott az is."

"de lehet, hogy iskolában pontosan a hasonlóan viselkedő, elhízott kortársait "találja meg barátként", akik valamilyen módon visszatükrözik az ő viselkedését"

Én ezt is teljes mrétékben aláírom. Nem is azt akartam mondani, hogy most egy 13-14 évesre tekintsünk úgy, mint egy felelősségteljes felnőttre. Főleg, hogy még a felnőttek között is sokan rémesen felelőtlenek. Inkább úgy értettem, hogy a képessége már meg kell, hogy legyen arra, hogy alapvető összefüggéseket átlásson. Nem lehet mindenért felelőssé tenni, de már azt sem lehet rá mondani, hogy mindenért a szülő tehet. Találkoztam én pár ennél sokkal rosszabb körülmények között élő emberrel, de valahogy minidg az láttam, hogy ha akarják, akkor kisebb-nagyobb mértékben képesek távlati célokban gondolkodni. Nyilván nem ugyanolyan eséllyel, mintha normális körülmények között nőttek volna fel, de azért ebben a korban már pár kérdést fel kéne, hogy tegyen az ember magának.

"Például akikkel hajnalig beszélget online számítógépen...."

Igen, itt lett végleg elrontva. Ezernyi "gyerekzár", meg egyéb program létezik. Lejelszavazza a routert, és beálíltja, hogy mondjuk... legeslegkésőbb éjjel 1-kor bontsa a netet. Hogy akkor hisztizik? Tegye. Pár nap után abbahagyja. Csak ugye ehhez egy normális szülő is kéne.

"Igen, itt lett végleg elrontva. Ezernyi "gyerekzár", meg egyéb program létezik. Lejelszavazza a routert, és beálíltja, hogy mondjuk... legeslegkésőbb éjjel 1-kor bontsa a netet. Hogy akkor hisztizik? Tegye. Pár nap után abbahagyja. Csak ugye ehhez egy normális szülő is kéne."

Jön a kifogás-dömping (ahogy az a másik, "átszoktatós" kérdésből olvasható): "akkor rugdos", "kétórán keresztül rugdosta", "saját ágyából át kellett feküdni a kanapéra"...

Egész egyszerűen - elég valószínűnek tartom - hogy kisgyerek kora óta az van megerősítve: "ha elég hangosan hisztizik", azonnal teljesül amit akar, vagy ha nem akkor "üt-rúg".

Olvashatjuk még azt is, hogy ez az anyuka a mu nukahelyén nevelési tanácsokat ad...

"Olvashatjuk még azt is, hogy ez az anyuka a mu nukahelyén nevelési tanácsokat ad..."

Legalábbis szerinte. :-)

Amikor ezt olvastam, hát.. maradjunk annyiban, hogy elég jót nevettem ezen az állításon. Kb. mintha Molnár Krisztián adna csajozási és fogyókúrás tanácsokat. Ez a "tanácsokat ad" szerintem inkább úgy képzelhető el, hogy próbál beleszólni mindenki másnak az életébe. Tudod, tipikusan az, aki "osztja az észt", és vérszemet kap, ha a környezetében valaki valamilyen gyerekkel, gyerekneveléssel kapcsolatos témáról beszélget, és már rohan is oda beleszólni. Miközben elég valószínű, hogy a többség tudja, hogy milyen problémái vannak.