Tettek olyat a szüleitek, amit nem tudtok nekik hosszú idő után sem megbocsátani? Ha igen, mi volt az?

Felejteni nem hiszem. Megbocsátani? Talán egyszer. Inkább elfogadni, hogy mi volt. Az már majdnem elengedés szerintem.

Remélem veled valami olyan történt, amiről tudsz majd a pároddal beszélni, sokat segít, ha egy nyugtalan éjjel megért, átölel.

57 éves férfi vagyok. Sajnos, a válaszom az, hogy soha...

A közösség által, kifele a szépet mutató, de valóban narcisztikus, és otthon mondhatni, szadista szüleim tönkretették az életemet, a terveimet, a jövőmet, tulajdonképpen az életemet.

Az előző vagyok. Ha esetleg a részletekre vagy kiváncsi, vagy valakivel meg szeretnéd beszélni a dolgokat, írj privátba.

Ha meg nem, akkor kívánok sok szerencsét!

Kérdező: a kérdésnek a "megbocsátás" részéhez szólnék hozzá.

Azt a módszert érdemes megtalálni, hogy lelkileg el tudd engedni ezt és meg tudj bocsátani (a "megbocsátás" nem egyenlő azzal, hogy a vétkest feloldjuk bűnei alól), hanem saját döntés, mert lelkileg, fájdalommal kötődsz ehhez és stresszt, szomorúságot, rossz érzést kelt benned ha erre visszagondolsz. Teljesen jogosan érzel így, egy szülőnek nem szabadna így viselkednie.

A lelki folyamatban, elengedésben pszichológus tud segíteni.

A megbocsátásnak nem feltétele hogy a vétkes bocsánatot kérjen, hanem egyfajta "saját lelki döntés", mert az ilyen "el nem engedés" visszaránt, gátol". Tehát ha az illetőre aki ellenünk elkövetett dolgokat - teljesen jogosan - gyűlölettel gondolunk, az az adott illetőt nem érinti, viszont minket "lelkileg mérgez"...

Van egy könyv, "Sorsfordító megbocsátás" a címe, olvasd el.

A Youtube-n is találsz videókat "megcocsátás" témakörben.

Nem lesz népszerű amit írok!!!

Egyetlen embernek sincs joga a szülői neveltetését kritizálni, megmondani, hogy hogy kellett volna őt nevelni. Minden szülő az akkori énjének maximumát adta, nem volt miből válogatnia, nem volt egy jó és egy rossz nevelési módszere, amiből a rosszat választotta ki. Ezt tudta adni. Nem szabad elfelejteni, az hogy itt vagyunk az annak köszönhető hogy a szüleid idáig elhoztak. Minden milyen formában de itt vagy és élsz. A továbbiakban az hogy a jelenetben hol tartasz azért csak is kizárólag te magad felelsz. Nem hibaztathatsz senkit. Nem jól neveltek? Nem kaptál meg mindent? Bla bla bla? ÉS AKKOR MI VAN? Ez a múltad, a jelened jóságáért te felelsz, tanulj a mások hibájából, és csináld másként! Azért Hogy rád majd a gyereked ne mondja ugyanezt és ne érezze veled kapcsolatban ugyanezt. Kérdésem mindenkihez aki a múltjában keresési a jelene problémáját, meddig akarjátok a múlt megváltozthatlan dolgait felelőssé tenni a jelenlegi helyzettetekert, meddig mérgezitek magatokat a dühvel és haraggal, meddig tanakodsz a megbocsájtáson? Előre kell nézni és rájönni, hogy csak is te felelsz magadért. És a legfontosabb, hogy legyél hálás, hogy életet kaptál,attól akit kritizálsz!