Hogyan lehet feldolgozni azt, hogy az exférjemnek minden és mindenki fontosabb a közös gyerekeinknél? A pénz, a nője, a sz@rkavaró húga, mindenki kb előbb áll a fontossági sorrendben.

Nem kell a gyerekekre fogni. Miért ne tudnád? Utaljon, ahogy azt a törvény előírja és pont. Akar egyáltalán kapcsolatot tartani a gyerekekkel?

10 vagyok megint, na, ha így beletaláltam, lehet, hogy közösen kellene vennünk egy lottót, tuti telitalálat lenne! (Ezt csak azért írtam, hogy kicsit jobb kedved legyen:)) Igazi napraforgó a lelkem, oda húz, ahol jobban süti a nap. Az a baj, hogy nem is hagyná, hogy végleg kizárd, arra kell készülnöd, hogy ahogy nőnek a gyerekek, majd szerepelni akar velük, lássa a közönség, hogy ők milyen jóban vannak. Addigra lenne jó egy normális értékrendet elültetni a kis fejükben, hogy nekik ne felnőttként kelljen saját bőrükön tapasztalni, hogy csak díszlet szerep jutott nekik apuka életében. A haragod teljesen jogos, igaziból most csak azt tudom tanácsolni, hogy inkább ezt tápláld mint a csalódottságot, legyél mérges, az visz előre. A csalódottság az feladáshoz vezet, nem szabad. És fordulj még jobban a gyerekek felé, csináljatok sok röhögcsélős programot, mindegy mit, csak vicces legyen, tudjatok sokat nevetni. Akkor is, ha kényszernek érzed, a nevetés akkor is jót tesz, ha erőltetetten kezded. Egyszer csak becsapod az agyad, elhiszi, hogy most jó. Meg sok zene, tánc, seggrisza. Úgy főzzél, úgy rakd meg a mosógépet, ahányszor rádnéznek a gyerekek, kezdjenek el ők is nevetni. Utána meg nyugodtan gondold azt, na te b.rom, azt gondolod, neked jobb? Szóval pörögj-forogj, menni fog, tudom!

Kedves utolsó, ahhoz előbb a kérdezőnek kellene megfelelő mentális állapot.

Próbálhatnád úgy is, hogy tudomásul veszed, hogy nem várhatsz el semmi olyant tőle amit egy normálisan érző embertől elvárhatnál. Onnantól csak kellemes meglepetés érhetne, ha valamit mégis véletlenül normálisan csinál. Ez persze csak rossz duma, azzal szerintem nem is lehet mit kezdeni, teljesen érthető ha felbosszant az ami bosszantó. Ha viszont egy picit segít, mikor érzed a hoppárét magadon, ugorj fel ide, dühöngd ki magad, majd írunk pár elterelő mondatot ha meglátjuk, ééés, a gyerekek felé már mosolyogva tudsz odafordulni. Vagy ha nagyon robbannál, guggolj egy tizenötöt-százat-ezret :), akkor majd a lábad fáj, nem a lelked. Nyárra meg..., kész haszon! Kis idő múlva viszont várd el, hogy teljesen pontosítsa, mikor hajlandó jönni a gyerekekért, ne nézzen titeket játszótérnek. Mondd meg, hogy nincs igény a társaságára, de ha beígéri a gyerekeknek, akkor vigye őket, ha esik, ha fúj.