Támogatnátok a gyereketeket anyagilag 30 éves koráig?

Nem támogatnám, legalábbis úgy nem, ahogy te képzeled: albérletet, kaját, tandíjat meg még ki tudja mi mindent fizetve neki.

Az első diplomáig támogatom maximálisan(vagy az első szakmáig, amit választ), de 24-25 évesen nekem ne jöjjön azzal, hogy most jött rá, mi az ő álma és én azt finanszírozzam meg. Dolgozzon, munka mellett pedig azt az álmát valósítja meg, amelyiket csak akarja. Számíthat rám, bármikor jöhet hozzám ha nagy bajban van vagy megszorul anyagilag, itt-ott még segítek is, de a komplett életét nem fogom fizetni ennyi idősen.

Nekem is vannak álmaim, pl. a nyugodt életről és anyagi biztonságról, utazni is szeretnék, nem fogok mindenről lemondani az ő kedvéért(értsd jól).

EZZEL a hozzáállással nem támogatnálak. OK, ha a koli nem opció, akkor vegyen ki egy szobát, legyen lakótársa (akár több is). "És az nem is neki való, már felnőtt ember. Eddig is fizetve volt az albérlete." - ez elfogadhatatlan lenne nekem. HA annyira felnőtt, akkor oldja meg. HA meg rászorul arra, hogy én vegyem meg neki a reggeli zsömléjét is, akkor meg az a minimum, hogy annyira összehúzza magát és olyan sokat dolgozzon a suli mellett, amennyire csak lehet.

HA tényleg ez az álmod, akkor sokkal nagyobb áldozatokat várnék el tőled, mint amilyenekre jelenleg gondolsz.

#19: Állatorvosi tandíjára diákhitelt? Kuncognom kell! A legdrágább képzésről beszélsz, a büdös életben nem fog annyit kapni. Az én fiam is pont 30 éves, annak idején próbálkozott az állatorvosival, de államin nem jutott be, a fizetős meg teljes mértékben esélytelen volt. Akkor volt 1,2 millió/félév. A képzési idő 11 félév, szorozd fel, mennyi diákhitel kéne rá.

Egyszóval: nem támogatnám már ennyi idősen.