Támogatnátok a gyereketeket anyagilag 30 éves koráig?

39# mit alapozok a jövőjén?

Azt hogy egy olyan munkája legyen amit szeret és jól is keres vele :) szerintem 3-4 de akár 6-8 évvel később is rájöhet valaki hogy mivel szeretbe foglalkozni. Ahhoz képest pedig egyáltalan nem sok ez a néhány év, hogy lehet 50 évig azt fogja csinálni. És az is simán lehetséges hogy valaki 18 évesen rosszul döntött, és nem olyan végzettséget szerzett amihez van érzéke, vagy éppen jól keres. Elárulom azt is, mert nem hiszem hogy szégyellnivaló lenne, hogy én is közel 30 évesen jöttem rá hogy mivel szeretnék foglalkozni, és hosszú évek tanulását teszem bele. Valószínüleg 35 leszek, mire egy olyan szintre érek amihol egy 28 éves tart, ha 18 évesen kezdte pl. Ezzel mégis mi a baj? Elötte szereztem egy olyan végzettséget amihez meg van a tudásom de 2 év alatt kiégnék benne ha azt kéne csinálnom. Azóta viszont megtaláltam amit szenvedélyesen szeretek, és viccen kívül, azt érzem hogy erre születtem.

Természetesen abban az esetben támogatnám a gyerekem ha anyagilag megtehetem majd, illetve ha tudom hogy mi az ami érdekli, mi az ami neki való, és valóban teljesít majd a jövőben. Hosszú beszélgetések vezetnek az ilyen döntésekhez, nem annyi hogy "figyu anya kéne havi 300 rugo, köszi"

Szóval igen, tovabbra is úgy gondolom ha valaki egyszer rosszul dönt, es 25 evesen jön rá mit szeretne, akkor támogatnám. (Ez nem egyenlő azzal hogy lehúz pénzzel és hogy mindent elkezd de semmit nem fejez be) De az állatorvos szerintem egy jó választás is ráadásul, családbarát, van benne pénz és lehetőség is.

41# vagyok, kérdező azóta mi történt veled/a történeteddel?

Még annyit hozzá tennék hogy ha anyagilag nem is de idővel és energiábal segít nekem a családom, egyéb tennedőkkel kapcsolatban. Hálistennek nem úgy állnak hozzám hogy "keresőképes felnött vagy és old meg". Hanem örülnek hogy van érdeklődésem, vannak céljaim, amiért megdolgozok, amiért tanulok, és fejlődni szeretnék :)

Még annyit hozzá tennék hogy ha anyagilag nem is de idővel és energiábal segít nekem a családom, egyéb tennedőkkel kapcsolatban. Hálistennek nem úgy állnak hozzám hogy "keresőképes felnött vagy és old meg"

A szóbeli-érzelmi támogatás nem kerül semmibe, én is nagyon szívesen megadom bárkinek, ellenben valaki teljes megélhetését, havi 150 körüli összeget odatolni, hogy abból lakhatást, étkezést fizessen még vagy 5-6 évig, az igenis nagyon komoly anyagi elköteleződés, MÁR MEGINT, ami a legjobb szándékú szülőtől se várható el.

Ijen indokkal jól megfogalmazva.A szülőt életed végéig ATMnek nézheted.Ha ebbe belemegy te szerencsés vagy.A Szülő meg a te áldozatod lessz mig él.Ha felső 10ezerhez tartozik akkor mig él neked főnyeremény a lotton.Ha egyszer becsukja a szemét örökre akkor kezdődnek a problémáid.Itt ebben az esetben el kell gondolkodnia mi a lejobb neked.

A mi családunkba is van diplomás szín jelesre végzett az órvosin.Végig saját magát tartotta el már 3mad évés gimis kora óta.A szülei még a legjobb akaratukra sem tudták volna segíteni.Kevesebb ideje jutott a jó egyetemi bulikra. Nem tudta ész nélkül szorni a pénzt.Mivel az esték tanulással voltak tele.Nappal meg ugye az egyetem meg a munka.30 évesen már igen csak el kellene tudni tartani magadat.Nem azon gondolkodni;MI LEGYEK HA NAGY LESZEK!Másfelöl felnöttként amít a saját erödből elértél arra igazán büszke lehetsz.