Diákmunkát erőltetni?

Most lenne a legjobb idő diákmunkázni, mert szinte nem kell adóznia utána. De elég szánalmas, hogy 18 évesen nem bír 8 órát ledolgozni. Én 16 évesen melóztam kertészetben napi 9 órát kint a tűző napon (lányként!)... 4 nyarat végigtoltam és még tavaszi, őszi szünetben is mentem, mert jó munkaerő voltam és hívtak.

Kaptam egyébként zsebpénzt, de annyit nem, hogy pl fényképezőgépet, szintetizátort vagy egy nyaralást kifizethessek.

Szerintem is kamu kérdés.

Nekem az se világos belőle, hogy akarja-e, hogy dolgozzon a gyereke vagy sem. Olvassuk csak: "Őszintén szólva túl hosszú a munkaidő mindenhol és ő nem bír ennyit." viszont: "Hogy lelkesítsem?"

Amit nem bír az ember, arra miért kéne lelkesíteni? Hogy beleroppanjon, vagy hogy kudarcélményt gyűjtsön?

Azt se értem, mi az, hogy túl hosszú a munkaidő. Nyilván vannak részmunkaidős állások is, hisz nappali tagozatos tanulás mellett ki tudna 8 órás állást elvállalni?

Ill. ha teljes állásról beszélünk, akkor csakis nyári szünetben végzett munkáról lehet szó, akkor meg furcsa, hogy januárban töri a fejét ezen a kérdező.

Nekem "csupán" ennyi a problémám a kérdésével. :-)))) Ezért gondolom, hogy ez kamu.

12 „ Akkor nem csodálom, hogy munkafóbiásnak hívsz másokat, akik megengedhetik maguknak a szabad akaratot. Téged kényszerítettek, te is továbbadod a mintát.“

Én sem csodálom, hogy szabad akartanak hívod az életképtelenséget. :)

Engem nem kényszerített senki. Kényszer az is, ha anyuciék nem tolnak mindent csak úgy alanyi jogon a popód alá, de vannak igényeid.

Nálam a szabad akarat megnyilvánult abban, hogy 15 éves korom után nem kellett engedélyt kérnem, ha el akartam tekerni 120 km-t a balatonhoz, vagy sátrazni a haverokkal.

Ma megváltozott a világ. Ma az a szabad akarat, hogy lehet szabadon lumpolni, de 18 feletti majdnem nõk itt hisztikéznek, hogy anyu nem engedi el a barátjával.

Jó ez a hozzáállás. Másik kérdés alatt meg azzal jönnek, hogy a 15 évesnek (úgy, hogy amúgy protekció nélkül esélytelen) azért kéne nyáron gyárban melóznia, hogy tanév alatt tudjon magának zsömlét venni, miközben anyuka szépítkezik.

#24 Ja, popó alá tolás az, hogy ráadásul 18 alatt, anyuciék ellátnak, teljesítik a törvényi kötelezettségüket, meg azon felül is megadnak dolgokat, mert hát önszántukból vállaltak gyereket. Szerintem 18 alatt akkor diákmunkázzon valaki, ha olyat akar, ami nagyon extra teher a családi költségvetésnek.

Én se melóztam 18 alatt. Anyám bsztatott is miatta, de bezzeg ügyet intézni velem nem jött el, úgy meg 18 alatt nem lehet diákszövetkezeti tagnak lenni például, ami sokat segít, mert nem csak a rendes hosszútávú állásokra tudtam volna jelentkezni, amire fel se vesznek. Meg pl ő nem akarta, hogy bankszámlám legyen, mert szerinte felesleges. Szülő nélkül meg ugy nem lehet 18 alatt bankszámlát nyitni. Olyan meló meg már kb nincs is, diákoknak, legálisan, protekció nélkül, ahol készpénzben kapod a fizudat. Tehát ha melóztam volna, akkor neki utalják a fizetésemet, tőle kellett volna elkérnem, megindokolva, hogy minek. Ami egyrészt nem adott volna önállóságot, másrészt azok után, hogy nyolcadik végén a rokonoktól a ballagásomra kapott pénzt, amit bankszámla híján perselyben tároltam otthon, lenyúlta szó nélkül (ha szól, hogy gáz van, úgyse mondtam volna nemet) valszeg vagy ő, vagy fedezte az apámat, és akkor még nem kaptam vissza, csak évekkel később részletekben, valahányszor szóba hoztam, én voltam lebszva, hogy mit képzelek.

Hát én meg úgy voltam vele, hogy a ritka (egy nyár alatt 3-nál sose volt több) baráti találkozóra ad pénzt, akkor könyveket évközben vettem, a kolira kapott zsebpénzemből, na meg ott a pdf, meg a könyvtár, általa elfogadható hobbiaimat fizeti, számítógépes játékokra úgyse hagyná költeni a fizetésem, ha az ő számlájára nem érkezik, nem is tudnám. Akkor meg mi a ráknak dolgozzak? Lenne egy fizetésem, amiről ő rendelkezik. Nagyszerű

Egyetemista vagyok, dolgoztam nyolc hónapot egyetem alatt, tavasztól nyáron keresztül, de nehéz lett nagyon a sulim az őszi félévben, láttam, hogy nem fog menni együtt a kettő, így abbahagytam a munkát. A szüleim azt a nézetet vallják, hogy jó dolog a diákmunka, nyilván némi segítség nekik anyagilag, de nem szabad, hogy a tanulás rovására menjen. Azért jelentkeztem az egyetemre, hogy ott megszerezzem azt a szakmát, amivel később a saját lábamra fogok állni, és remélhetőleg olyan is lesz ez a szakma, amit jó érzéssel fogok végezni. Szerintem inkább érdemes azt a plusz három-négy évet beletenni szülőként, hogy szakmája vagy diplomája legyen a gyereknek, mint beleerőltetni olyan munkákba, ahol nincs nagyon fejlődési lehetőség és életpálya.

A tavaszi félévben szeretnék megpróbálni újra munkát találni, de ahhoz az kell, hogy biztosan tudjam mellette teljesíteni az egyetemi elvárásokat.

Szerintem a nyári munkák, vagy alkalmi munkák tényleg hasznosak tudnak lenni, jó tapasztalat, és segít átértékelni a pénz értékét. Ha állandó munkát nem tud vállalni év közben a gyerek, akkor szerintem inkább ebbe az irányba lehet terelgetni a gyereket.

#26 továbbvezetve ezt a gondolatmenetet, senki sem kényszerbõl vállal be munkát éhbérért, mert szabad akaratából eldöntheti, hogy lemond a puha ágyról, és aluljáróban alszik, illetve lemond az étkezésrõl és szabad akaratából éhen is halhat, ha neli így jobb. :)

Ahogy egy kollégàm is mondta németeknél, mi sietünk munkába, közbe nézte a csövest a padon, és azon gibdolkodott, hogy õ milyen szabad.