Hogy mondjam el a szüleimnek, hogy (nem is kicsi) baj van velem?

"(nem is kicsi) baj van velem"

"én is ilyen betegségben szenvedek"

"egy homoszexuális tragédia lett"

"ezt a rendellenességet"

Ez már megint egy provokatív kérdés, bár nagyon rafinált a megfogalmazása. Ne dőljetek be neki!

1. Kérdés: magadnak akarsz megfelelni vagy a szüleidnek? Miért akarsz olyan életet élni, ami neked nem megfelelő. Remélemátod te is a kognitív disszonanciát.

2. Kérdés: mikor tudsz leghamarabb elköltözni? Van rá kereted, hogy független életet élj?

3. Kérdés: mi fontos a szüleidnek? Hogy heteró gyerekük legyen, vagy hogy te boldog légy? Ha az első, akkor igazából f*s szülők, és nem érdemelnek meg téged.

Először is ez nem akkora tragédia mint ahogy te látod, nem rendellenesség ez és nem is betegség. (Mondom én biszexként, szerintem a biszexek sorsa rosszabb)

Másodszor néhány tipp:

1. Amikor a homofób téma feljön, egyszerűen közbe szúrhatod hogy elég egyoldalúan látják a dolgokat, hogy van pár meleg barátod és ugyanolyan emberek mint ti, szimplán így születtek nem tehetnek az ellen hogy a saját nemüket szeretik. (Nem kell igaznak lennie hogy vannak ilyen barátaid) Ezt alkalmanként elmondhatod, idővel meg van rá az esély hogy akár csak minimálisan is változik a véleményük és akkor már nem kéne tartanod a kitagadástól.

2. Feldobhatod azt a kérdést is hogy “na és akkor mit gondolnátok ha xy a családban meleg lenne?” Hozhatsz példát mondjuk szingli unokatesódról, testvéredről vagy magadról. A lényeg hogy elméleti kérdés legyen és ezt nyomatékosítsd.

Utóbbi esetben láthatod a reakciókat, lehet pozitív csalódás lenne, ha nem akkor marad az első puhítás ami hosszú folyamat is lehet.

Ha semmi sem válik be akkor marad az hogy a két lábadra állsz, önálló leszel és ha elköltöztél és fenn tudod magad tartani akkor egyszer elmondod ( de ha nem közelre költözöl akkor meg élheted az életed úgy ahogy akarod)

Illetve megérdemled a párkapcsolatot úgy mint minden heteró, a te életed a te vágyaid, az elsődleges a te boldogságod legyen és ne az hogy elfogadjanak 30-40-50 évesen a szüleid, mert ha mégis arra hajtanál a nagybetűs életben akkor sosem leszel igazán boldog és kiegyensúlyozott.

26/f/bi

Nem bagy beteg, nincs veled semmi gond!

Éld az életedet, próbálj meg önnállóan élni, és, ha adódik, ha találsz egy hű társat, éld boldogságban az életedet!

Sok pozitív hozzászólás volt. Hidd el nekik, hogy nem kell depiba, szorongásba esned.

Először is menj el egy pszichológushoz, mert érezni, hogy önértékelési zavarod van.

Ezt ebből a mondatodból érezni:

"az lenne a legjobb, ha soha nem lenne párkapcsolatom nem érdemlem meg én azt."

Ha szülő lennék, én ezen sírnék, hogy a gyerekem ilyet ír.