Az igaz, hogy ahol kettőnél több gyerek van, ott kötődési problémájuk lesz a gyerekeknek felnőttkorban, mert nincs külön idő mindegyikre?

A néni nyilvánvalóan arra gondolt, hogy kevesebb csirkemáj jut a "belsőséges" kapcsolatban az egyes gyerekeknek, szerintem ennek egyedüli következménye csak az lehet hogy felnőttkorában nagyon fogja szeretni.

Amúgy a gondolatot helyesen leírva szimpla okoskodásnak tartom, abból is a rosszabb fajtának. Ugyanezt el lehetne mondani úgy, hogy a szülőt testvérre cseréljük és az egyke gyerekek sanyarú sorsát ecseteljük vele.

Én úgy gondolom, ez nem csak a gyerekek számától függ.

Igaz, nálunk bejött. Mi 5en vagyunk tesók, én nehezen kötődöm, nem tudom úgy kimutatni a szeretetemet, nem tudok pl becézni sem.

Férjemék meg cáfolják. Ők 4en vannak tesók, őt is iszonyat elhanyagolták a szülei. Ennek ellenére nagyon kötődő típus, kimutatja az érzéseit, becézget. Neki tök más a "szeretetnyelve" mint nekem

Attól, hogy kevesebb idő jut egy gyerekre, még nem lesz kötődési problémás, ez két dolog összemosása! Kötődési problémát a súlyos elhanyagolás, bántalmazás okozza. Három gyerek, akár négy is (megfelelő korkülönbséggel) nevelhető úgy, hogy elég személyes törődés kapjanak. Több gyereknél mindenképpen nő az esélye, hogy kevesebb egyéni figyelmet kapnak, és ezt rosszul élik meg, de ez még mindig nem kötődési probléma.

Üdv, egy egygyerekes anya.

Az a baj, hogy ez az elmélet egy szimplán semmitmondó okoskodás.

Felhoz egy valósnak vélt "tényt". Ami vagy igaz vagy nem.

És erre az alapvetően semleges és bárhogy értelmezhető ál-tényre alapozva felépít egy hamis koncepciót miszerint kevesebb törődés = mentális sérülés.

Alapból a gyerekkel, családtaggal való foglalkozás, közösen töltött idő, szeretet nem egy egyszerűen mérhető dolog.

A való élet nem úgy működik, hogy most 5 percig szeretem az egyik pulyát, 5 percig a másikat, aztán a harmadikra már csak 2 perc jut mert megyek mosogatni.