Olyan régi esetet, ami tüskét hagyott benned, de már nem lehet visszacsinálni, hogyan érdemes felhozni szülőnek? Érdemes egyáltalán?
A kapcsolatunk nem kifejezetten szoros, de alapvetően nem vagyunk rosszban, ők szeretnek és támogatnak. Én ezt értem, elismerem és hálás vagyok érte, de sokszor nem jól fejezik ki a gondoskodásukat, aggódásukat, átlépnek bizonyos határokat.
Van pár dolog régről, ami tüskét hagyott bennem. Csak azért felhozni, hogy az orruk alá dörgöljem, nem szeretném, de rosszabb pillanataimban most is sírok néha miatta. Jó lenne kiönteni magamból, de a konfliktusaimat az adott emberrel szeretném megbeszélni, nem pl barátnőkkel, viszont itt és most nem tudom, hogy lenne-e értelme.
Főleg szülőktől kérdezem, hogy ilyen esetben hogy viszonyulnál a fiatal felnőtt, alapvetően önellátó gyermekedhez? Várnátok, hogy megossza veletek egy kb egy éve történt baklövéseteket, ami azóta is bántja? Vagy ha visszacsinálni nem lehet, és nincs harag benne sem (inkább csak fájdalom, de erről ti nem tudtok), akkor inkább ne mondja el?
válasza:Bennem is vannak tüskék, sőt egész karók a mamár fenőtt gyerekem viselkedésével kapcsolatban, de igyekszem nem szóba hozni és mivel én is valakiknek a gyereke vagyok, tudom, hogy a szüleimnek is volt, és az ő szüleiknek is.
Szerintem az ilyen őszinteségi rohamok lavinát indíthatnak el és csak károkat okoznak.
válasza:Köszönöm a válaszokat, akkor jól érzem, hogy ezeket felesleges megbeszélésre felhozni...
És igen, én is biztos okoztam nekik tüskéket, amit ők szintén nem dörgölnek az orrom alá, pedig biztos megtehetnék, ha akarnák.
válasza:Ja, aztán elmondja, a szülők meg tagadják, megharagszanak, mentegetőznek, minden rosszabb lesz.
Mert sajnos, van, hogy a szülő örökké "jobban tudja", mit miért. Ha meg rosszul is csinálta, és mondaná, hogy hát senki nem tökéletes, te is fogsz hibázni, de a legjobb szándék vezérel, legjobb tudások szerint fogod csinálni... nem fogja fel az okozott kárt, csak böfög valamit.
Apámnak regélhetném, hogy miket cseszett el akaratlanul, nem egy dologban mind a mai napig olyan biztos, hogy csak na. Állandóan kritizálnia engem azért jó, mert a nagybetűs életben nem fog meglepetésként érni, hogy mások ezt teszik, nem ér csalódásként, és arra sarkalljon, hogy kijavítsam... hát a nagy ló*aszt! Qrvára nem lett rám jó hatással! Beszélhetnék apámnak, de mintha a falnak mondanám, annyira fogná fel. Vele nem lehet lelkizni, ő nem fog ilyet beismerni, hogy hibázott, megvan az elképzelése, és bármit mondok, ő azt mondaná, hogy a saját kudarcaimat, gyengeségeimet, hibáimat, a lustaságomat rá akarom fogni + mérgében: olyan vagyok, mint anyám, ő is mindig másra hárította.
válasza:"addig kell a konfliktusokat feloldani, amíg van kivel"
Nekem ezzel az a bajom, hogy ilyen esetekben nem konfliktusok vannak, csak egyoldali tüskék, beragadások. A konfliktushoz két fél kell és aktuális dolog. Ilyen esetekben viszont már nem erről beszélünk, csak beragadt sérelmekről amit már nem feltétlenül érdemes feszegetni.
Már csak azért sem, mert valószínűleg nem sírós megbocsájtós összeborulás lesz a vége. A sértett fél nem fog kielégülni, nem vesz revansot, ugyanúgy ott marad a sérelem, vagy még tovább fejlődik.
válasza: válasza:A dolgokat érdemes szóban megbeszélni, csak az a kérdés, hogy mikor és milyen reakció várható ("igen és amikor te azt mondtad/tetted/csináltad hogy, az nekem milyen érzés volt mit gondolsz?") stb.
Sokan azt csinálják, hogy leírják levélben, amit aztán nem adnak oda, de az írás segíthet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!