Hogy lehet végre megértetni a szülőkkel hogy nem lesz unoka?
30 éves vagyok, évek óta stabil párkapcsolatban élek a párommal…. szóval a szüleim MINDEN találkozáskor azzal nyaggatnak hogy mikor lesz unoka, már lassan 10 éve.
Mi a párommal nem akarunk gyereket egyáltalán. Nyilván ezt ezerszer elmondtam, nem volt soha az hogy “majd egyszer”, vagy “majd meglàtjuk”, soha nem hitegettem őket.
Már próbáltam kedvesen elmagyarázni, próbáltam elengedni a fülem mellett a nyaggatásuk, veszekedtem velük, mindent próbáltam, de semmi.
Ront a helyzeten hogy egyke vagyok, szóval így egyáltalán nem lesz unokájuk, ami gondolom rossz, de ettől még nem fogok akarni gyereket. (Párom szülei is gyakran piszkálnak minket, de neki legalább van tesója akik mostanában terveznek babát szóval remélhetőleg akkor lenyugszanak)
Már odáig jutottak hogy mondták hogy nekem csak meg kéne szülni, utána nevelnék ők meg minden…😵💫 nem tartom normálisnak ezt.
Fontolgatom hogy megmondom nekik hogy elköttettem a petevezetékem aztán kész (egyébként is gondolkozok hogy megcsináltatom)
Hogy lehetne végre megértetni velük hogy nem akarok gyereket, és hogy lehetne elérni hogy békén hagyjanak végre ezzel a témával?
válasza:70. Én is megkaptam már nem egyszer ezt a dumát, hogy " de hát mi az hogy nem akartok, gyerek az kell".
De arra már nem tudott igazi reális, logikus érvet mondani egyik ilyen okoska sem, hogy ha nem akarok, mert nem vágyom rá, továbbá nem szeretem a gyerekeket, se kedvem, se türelmem, se időm, se energiám, se pénzem nincs rá, akkor mégis mi a lófütyiért vállaljak gyereket?
Az ilyenek mint "majd a sajátodat megszereted" "lehet hogy megbánod" és stb nekem nem érvek. Egyrészt nem arról van szó, hogy ha lenne gyerekem akkor gyűlölném őt magát, ne tudnám szeretni, hanem arról, hogy nem akarom hogy gyerekem legyen aki túlságosan leköt, állandóan rám szorul, a nyakamon lóg, állandóan bőg, évekig pelenkázni kell, ide oda vinni, kiesnénk a munkából, nem lenne szabad életünk mert hozzá kéne alkalmazkodni stb stb, és inkább azt bánjam meg adott esetben hogy nem lett gyerekem (bár erősen kétlem ezt, ugyanis 15 éves korom óta tudom hogy határozottan nem akarok, és ez 37 éves koromra sem változott), illetve azt semmiképp sem kockáztatnám hogy azt bánjam meg, hogy lett egy gyerekem, mert az ő életét nem szeretném tönkretenni.
Egy gyerek nem játékszer, ha mégse tetszik, vagy megunom akkor csak leteszem a sarokba vagy kidobom. Nekem ez nem opció. Egy gyerek egy életre szól.
Az ilyenek folyton a saját nézeteiket szajkózzák, hogy a gyerek ad értelmet az életüknek, öröm és boldogság, lesz aki szeret blablabla. Hát nekem nem boldogság, hanem nyűg és teher lenne, nekem így van jó életem gyerek nélkül és így is vannak akik szeretnek, plusz a férjem sem akar gyereket, ebben maximális az egyetértés.
De voltak akik továbbra sem álltak le a témával. Azókkal akik nagyon nyomták, már meg lett szakítva a kapcsolat. Aki még rugózik néha rajta , azokkal meg ritkán kell szerencsére összefutni. Pl anyóshoz nem fogunk csak azért nem menni mert néha ott a pasija, vagy a sógornőm, akik időnként rákattannak a témára és szövegelnek. Szimplán rövidre zárjuk az ilyen beszélgetés kezdeményezését már velük.
válasza:#70
"nem szeretek társaságban se lenni" ez már azért önmagában elég válasz.
válasza: válasza:Hagyd rájuk.
Úgyse hagyják abba.
Tudod vannak olyan berögződèsek amiket az idősek már egyszerűen nem tudnak elengedni.
Pl ismertem olyat aki 50 èves elmúlt de mèg bujkált cigizni a szülei elől.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!