Miért van az, hogy más szülő mindig dicsekszik a gyerekével, és csillogó szemekkel beszél róla, az én anyukám meg csak panaszkodik rólam?

Állítólag minden szülőnek a saját gyereke a legszebb, legokosabb, legtehetségesebb, akkor is, ha egyébként buta, nem?

Anyám mindig mondja itthon, hogy az egyik munkatársának a gyereke ennyit tanul, annyit tanul, főiskolára, egyetemre készül, a másik munkatársának a gyereke már megint első helyezett lett valamilyen versenyen, stb.

Bezzeg ha rólam van szó, nagymamáméknak is mindig csak panaszkodik, hogy már megint szar jegyet kaptam, óvodás szinten vagyok, mert ezt meg azt nem tudom megcsinálni, (ja, én intézek magamnak mindent, mert van, amikor ő elfelejt valamit) lusta vagyok, rajtam kívül minden gyerek szeret tanulni, meg mindenki szorgalmas, meg azt sem tudom eldönteni, mi akarok lenni (10.-es vagyok, igen, baromira el vagyok késve..) és még sorolhatnám.

Van egy velem egykorú barátnőm, aki a mellettünk lévő faluban lakik.

Amikor az őszi szünet utáni első héten hétfőn mentünk iskolába, azt mondta reggel a buszon, hogy neki jegyet kellett venni, mert az apja nem vett neki vasárnap bérletet, és tiszta ideg, majd ha felérünk az autóbusz állomásra, ott odaadja neki az apja a bérletet.

Egyébként augusztusban kellett neki menni az iskolába vizsgázni minden tantárgyból, hogy ne bukjon meg, de megbukott, mert szinte semmit nem tanult, pedig ott volt rá az egész nyári szünet, persze a szüleit ez kicsit sem izgatta.

Volt olyan is, hogy a szünetben megbeszéltük, hogy elmegyünk ketten moziba, de csak úgy lehetett megoldani, hogy mind a kettőnknek fel kellett volna vinni a táskánkat, amikben a cuccaink voltak, a barátnőm pedig elmondta az apjának, ő meg felhívta anyumat, hogy mekkora f*szság ez, hogy a barátnőm majd felcipeli a táskáját a moziba?! Mit képzel anyum?

Úgyhogy igen, kb majdnem minden szülő ismerősünk pártolja a gyerekét.