Nagyon megbántom így majd anyámat?

Lufi durrantás helyett ülj le és mond el őszintén, kulturált hangnemben, hogy neked ez sok.

Szeretnél függetlenebb lenni, sajáa utadat járni, saját korosztályoddal lenni, párt találni stb.

Lehet most akarja helyrehozni az akkorit? hát ez még mindég jobb eset mint nállam, nállam ennyise volt ill már túl késő is.

Viszont mint egyes is írta, én csak megerősíteni tudom.

Sokszor kiírtad már ezt, leülaz vele és közömbös hangon elmondod, higy holnaptól keresel külön lakást, az autó marad nála és legkésőbb X hónap elköltözöl. Addig pedig neki is van ideje kitalálni, mihez kezd egyedül.

Ha újra alkoholista lesz, lelke rajta. Ha sír, akkor sem kell összeragadva megöregedned vele.

Én se tudom összeszámolni, hogy a kérdés különféle al-változatait hányszor olvastam már.

Múltkor még el akartál költözni tőle, mert már 8 éve tiszta de "mi van ha ismét elkezdi", arra is kaptál tanácsokat de hiába. Ezután is volt jópár kérdés.

Az ő életét úgy teszi tönkre ahogy akarja, de te ne cseszd el miatta a sajátodat is. Leülsz vele, elmondod neki, hogy neked ez így nem pálya, nem őt istápolgatva akarod leélni az egész életedet, és a közeljövőben elköltözöl.

Lépni kell, még ha sokszor nehéz is, mert különben sosem fogsz egyről a kettőre jutni. Neki is lett volna lehetősége helyre hozni az életét, párt találni stb, nem tette, akkor magára vessen.

"így sajnos nem tud el szakadni tőlem "

25 vagy, neked kell leszakadnod, nem neki. Kezdj külön életet, találjatok meg azt a mennyiségű időt ami még kellemes. Ha nem kezdesz saját életet minden csak üres panaszkodás.

Annyit még megjegyzek, hogy egyedülálló szülőként nehéz ismerkedni, ha meg sok ideig nem volt senkije valószínűleg a béka segge alatt lehet az önbizaloma és nem is tudja, hogy hogyan kezdjen el ismerkedni