Elvált szülők gyermeke vagyok,úgy érzem az egyiket hátba szúrom, ha a másikat is szeretem, mit tegyek?

A szüleim 3 éves koromban váltak el. Anyám sosem mondott semmit, tabu volt a téma.. csak rossz tulajdonságokat tudok. Időközben lett nevelőapám de az űrt sosem tudta lelkileg betölteni. A biológiai apámmal 1x találkoztam... életem során többször is próbált keresni.

Volt amikor személyesen eljött és megölelhettem. Néztek az ablakból és utána bántottak amiatt, hogy viszonoztam az ölelést. Érzelmeket nem mutathattam...

Nagyon traumatikus az egész gyerekkorom a hiánya és anyám viselkedése miatt.

25 éves nő vagyok. Ismét felkeresett... Egész életemben csak a szeretetére vágytam. Rá jöttem, hogy azért nem adom meg magamnak, mert félek, hogy másnak fog fájni. Hogy anyámnak, nevelőapámnak hátbaszúrás, hogy ők mit éreznének ha tudnák, mit gondolnának.

Mit tegyek szerintetek? Tudom, hogy pszichológust kellene felkeresnem, rajta vagyok. Az egész életemet végigkíséri ez a helyzet...

/saját családom van, a férjem bíztat, hogy senkinek sem kell megfelelnem és senkinek sincs ebbe beleszólása, én is tudom, csak sérült vagyok.../