Felnőtt, munkanélkülivé vált gyerekednek ezek közül mire és mennyi pénzt áldoznál?

Az egész kirészletező fejtegetés baromság. Ha van egy gyerekem, akit támogatni akarok, akkor megmondom, hogy mennyivel tudok hozzájárulni az életéhez, a többi már az ő dolga. Ha Porschét tankol, de szárazkenyeret eszik, az is, ha minőségben táplálkozik, de nem autózik, az is.

A keretösszeget határoznám csak meg, aminél többet nem adnék. Aztán ossza be magának.

Én biztos nagyon kegyetlen szülő vagyok, de a felnőtt gyerekem esetében annyi védőhálót lennék hajlandó adni, hogy van hol aludnia és van mit ennie. Ennyi.

Az is egy tanulási folyamat, hogyha kötelezettségeim vannak, akkor nem mondok fel, amíg nem találtam más állást, vagy ha kirúgnak, akkor bármit elvállalok, ami szembejön átmenetileg. Plusz képzek némi megtakarítást, amiből a váratlan szitukat át tudom hidalni.

Ha lenne megtakarítása, akkor sem fodrászra, meg kozmetikusra költené normál értékrend mellett egy szűkös élethelyzetben, hanem hogy ne veszítse el a lakhatását, legyen mit ennie.

Egyébként, ha felnőtt gyerekem ezt mind tőlem várná, amikor ő elveszíti az állását, mélyen magamba is néznék, hogy hol rontottam el... Szerintem inkább köszönettel tartozna (még ha nekem természetes is), hogy van hova hazajönnie probléma esetén és nem fogom hagyni, hogy éhen haljon, vagy ne tudjon lezuhanyozni.

Nekem még nincs gyerekem, szóval így válaszolok.

Az étkezést állnám, nem feltétlenül csak intolerancia vagy betegség esetén, hanem ha egészségesen akar étkezni, kibírom, hogy 1-2 hónapig, amíg nem talál munkát, cukor nélkül főzzek, majd esszük mi is azt, nem kell kétfelé se főzni, és nekünk is egészségesebb lenne.

Edzőterem: nem, otthon is vannak lehetőségek + egészen biztos vagyok benne, hogy meg fogom tanítani bringázni, reményeim szerint lesz egy akkora magasságú bringája, hogy el tudjon menni tekerni, amikor akar.

Kozmetikumok: Bevallom, nekem is van pár kozmetikai termékem a tusfürdő-sampon-dezodor szentháromságon kívül, azokat használhatja, de másra én se adnék pénzt. Nem köcsögösködésből, hanem mert tudom, hogy drága, és most szerintem nem az a lényeg, hogy drága dolgai legyenek. A fodrászt és a kozmetikust is ide venném.

Barátnők, randi: Ingyenes alternatívák is léteznek, pl. elmehetnek sétálni, szerintem ez nem szégyen. Randira lehet, furcsa lenne, de barátnőket felőlem meg is hívhat hozzánk, főz nekik egy-egy kávét, beszélgetnek, az nem olyan drága, hogy ne bírjam ki. De külön zsebpénzt én se adnék erre a célra.

Gitározás: Szerintem ebben az esetben ha 2 hónapig nem fejlődik, túl fogja élni, utána meg csak lesz már munkája.

Márkás ruhák: Ezt a pontot annyira nem értem. Mi az, hogy csak márkásat hajlandó hordani? 13 éves? Ha meg tényleg ragaszkodik hozzá, akkor turkáló, de arra se adnék pénzt. Nem maradt neki előző évről a jó minőségű, márkás ruhákból?

Nagyon nehéz, mert én is úgy tudom elképzelni magamat, mint egy olyan szülő, aki rosszul viselné, hogy a gyereke ilyen helyzetbe került, de közben ha eddig úgy tűnik, nem tanulta meg, hogy kell bánni a pénzzel, akkor itt az ideje, és azért nem finanszíroznám a dolgait, mert ezzel tanítani szeretnék neki valamit. Habár nagyon remélem, hogy szülőként hamarabb fogok jó példát mutatni neki, mint a 20-as éveiben.

Hány éves vagy te?

Felnőttként munkanélkülivé válva (most attól eltekintve, hogy mi eleve a párommal oldanánk meg, hiszen nem mindenkinek van párkapcsolata) egyrészt lenne annyi tartalékom, hogy ne okozzon problémát eltartani magam egy darabig. Már eleve mire elkezdtem teljes állásban dolgozni volt annyim diákmunkából, hogy pár hónapig fenn tudjam tartani magam. Azóta ez csak nőtt.

Aztán felnőtt munkanélküliként eleve gőzerővel keresnék munkát és eleve fontos számomra, hogy olyan végzettségem és képességeim (/igényeim) legyenek, amivel ezt 1-2 hónapon belül abszolválni tudom.

Felnőtt munkanélküliként utánajárnék a lehetőségeimnek, és bár gondolom nem nagy összeg mondjuk egy álláskeresési járadék, ha kell, kihasználnám.

Felnőtt munkanélküliként, igaz, hogy ha még a párommal is szakítanék, akkor lehet visszaköltöznék a szüleimhez, de emellett nekem magamnak lenne természetes, hogy visszafogom a kiadásaimat. Eleve más életet élek, mint a kérdésben leírt, és mondjuk amíg tehetem én se mondanék le az egészségről, de nem az fog elrontani mindent, ha mondjuk fél évig fehér kenyeret eszem.

(Nem vagyok annyira otthon az egészséges ételekben, de egyébként ahol én veszem, a teljes kiőrlésű tészta pont ugyanannyi, mint a normál. Ugyanúgy, ahogy az alma is van olyan egészséges, mint a mangó. Szóval nem feltétlenül kell a legdrágább termékeket választani.)

Szóval nekem az lenne a természetes, hogy nem kuncsorgok pénzért ilyenekre, igyekszem a rezsi és az étel rámeső részét kifizetni a megtakarításaimból (amit a szüleim valószínűleg nem engednének) és - ahogy szerintem egy felnőtt teszi - nem költenék olyan dologra, amira nincs pénzem.

A kérdés alapján otthon lakik. Emiatt kellene lennie megtakarításának is, amiből tudja tartani az életszínvonalát.

Ha nincs neki, és felélte minden pénzét az már az ő problémája, és ideje lenne pénzügyi tudatosságot tanítani neki...