KI mit gondol erről? Ez normális, hogy így bánik a szülő a gyermekével? (Lehet, hogy én tévedek, csak véleményeket szeretnék olvasni)

24 éves vagyok, egyetemista.Édesanyám pszichiátriai betegség következtében meghalt kisiskolás koromban, de mikor élt folyamatosan bántott, autistának hittek az orvosok, amiért nem tanított meg sokáig beszélni 5évesen beszéltem. Ha csináltam, felpofozott-kicsi voltam.Folyamatos önbizalomhiányban szenvedek.Ha prezentálnom kell nem tudok megszólalni, mert nem akarom,hogy nevessenek rajtam. Eddig minden helyről kiközösítettek szorongásom miatt vélhetően. Görcsösen meg akarok felelni minden embernek.Édesapánk és nagymamánk nevelt fel minket húgommal, a rokonokat egy idő után nem érdekelte mi is van velünk igazán. A középiskolát magányosan, barátok nélkül végeztem el, a tanulást nem vittem túlzásba, elismerem. Az egyetemen akadnak beszélgetőpartnerek, viszont azt érzem, hogy nem a barátaim. 3 éve párkapcsolatom van, az egyetlen előrelépés az életemben. Apám mindent megad nekünk, amire szükségünk van (én tisztában vagyok vele, próbálom megköszönni, segíteni mindenben)...Nincs türelme hozzánk, nem hallgatja meg a véleményemet, nem lehet vele viccelődni, csak komoly témákról beszél, egyszer sem ölelt meg életében, sosem pátyolgatott engem- nem is ez a bajom, csak folyamatosan kritizál, ha tévedek valamit,többször is olyat mondott, hogy nélküle éhen halnék, vagy ha "megdöglene mi földönfutók leszünk", nélküle még most sem tudnék vezetni, és hogy "teljesen anyámra ütöttem"-egyetlenegyszer sem dicsért meg életében, szóval én azt érzem,hogy semmirekellő vagyok a Földön, barátok nélkül, magányosan.Talán meg sem kellett volna születnem, mert mindenkinek teher vagyok. Nagymamám meg olyan, hogy ha valamit tévedek, egyből ordítozik és csapkod a földhöz dolgokat.Ma hazajöttem a suliból, azt vártam, hogy a család összeül és beszélget jóízűen, apám ideges kedvében volt, és egy hibás dolgot mondtam kitört a veszekedés. Barátomra mond fűt fát (pedig nála rendesebb fiúval még nem voltam), meg én nem értékelem, amit ő tett értem. Én ezt nem bírtam idegileg, zokogtam, és szégyellem, nekem miért kell itt lennem, ha csak teher vagyok neki.Makacs, nem hallgatja meg a véleményemet, a saját gondolatához ragaszkodik. Azt érzem, szerencsétlennek lát, mintha a kaját is ő adná a számba.Igen, nem itt kellene kiteregetnem a családi titkaim, csak úgy érzem nem tudom senkinek elmondani, teljesen magamra maradtam. A nyáron volt egy balhénk, akkor elköltöztem barátomhoz és diákmunkában dolgoztam. Én egy segítőkész, empatikus embernek tartom magam.