Van bármilyen ok, amiért egy anya joggal mondhatja a gyerekének, hogy "Dögölj meg! "?

Indulatból mondta, és ezzel nincs is baj, bár én még sosem mondtam neki ilyet, a helyzet meg annyira egy kis piti ügy volt, kértem tőle valamit második alkalommal (mert elsőre elfelejtette megcsinálni), teljesen szolidan, semmi rosszindulat sem volt benne, csak éppen zavartam. De nem fog bocsánatot kérni, még csak a megbánás jelét sem mutatja, és ettől már kiakadok, mert annak ellenére, hogy indulatból mondta, szerintem azért némi érzése lehetne arról, hogy ez már nem a normális kategória. Sajnos amúgy sem érzem, hogy jó anya lenne, még csak szeretni sem tudom igazán, mert nap mint nap igyekszem vele végletekig toleráns, kedves, megértő, tapintatos lenni, és ha mindent beleadok, akkor sem ér semmit, ugyan úgy tipor földbe és aláz meg minden olyan dolgot, ami valahogy hozzám kapcsolódik, és ez elkeserítő, már nem tudom mit csináljak. Próbálom kívülről nézni, volt egy lázadó kamasz korszakom, amikor úton-útfélen ellent mondtam neki, de az sem ért semmit, most hiába próbálok mindent megtenni a kedvéért, és folyamatosan kedves lenni vele, ezzel sem jutunk sehova, ez meg ma eléggé fájt. :( Nem tudom, mit csinálna, ha véletlen eleget tennék a vágyának, lassan már úgy érzem, hogy komolyan ezt akarja, és persze, egy darabig hiányoznék, de aztán jobban érezné magát nélkülem.