Normális az apám? Nyugdijas már de nekem sokszor úgy tűnik mint 1 öreg gyerek, ahogy idétlenkedik, és talán tourettes is.

Sajnálom, hogy így reagáltak a kérdésedre. Nekem jó viszonyom van az apámmal, ám abban látom a leépülését, hogy egyre kevésbé hajlandó fürdeni, mocskosan, büdösen megy mindenhová. Ha rá merünk szólni (anyuval), akkor csúnyán ordibálva válaszol, azonnal kritikán aluli viselkedését nem is tudjuk kezelni. Nem mos fogat, nem öltözik fel, ha megy valahová. Pl. vásárolni is ugyanabban a 3 napos ruhában, amiben a kertet túrta, koszos a cipője, büdös mindene. Ha elveszed este a ruháját, hogy kimosd, büdös paraszt állat vagy. Ha netán ki mernéd dobni, akkor talán még ütne is (ezt eddig nem tette). Fenyegetően már lépett fel. Csak a politika érdekli, újságok, hírek, rádió, tv csak a politikai műsorokon idegeskedés egész nap. Ha valahová együtt megyünk, a vadidegen emberekkel kezd el bemutatkozás, köszönés nélkül "jópofizni", ami abból áll, hogy vicces, oda nem illő, élces beszólásaival kezdeményez valamiféle beszélgetést. Ahol élünk, a pecatónál - ahol egyébként szíves sétálgat nap, mint nap - már a pecások is összesúgnak, hogy ott jön, az a hülye. A szomszéd idős nőt magam láttam, amikor a halántékán a mutatóujjával mutatta is ugyanezt, bár, hogy mit beszélhettek, nem tudom. Mondok példát: fagyiért álltunk sorba, egy idősebb, testesebb férfi bringával jött nyári melegben, megizzadva, láthatóan ki volt vörösödve. Apám mellé libbent, vagy parádézott, és megjegyezte, hogy nem kellene annyit inni, ugye koma? Nem köszönt, megjegyezte. De ahogy odaoson másokhoz, az olyan, mint az ovisok viselkedése, még rá is játszik. Vigyorog, szinte táncikál. Hozzá teszem, hogy amúgy teljesen normális is tud lenni, de nagyrészt hiába kérdezünk tőle bármilyen alapvető dolgot, bármit, sohasem válaszol rá, hanem valami egészen másról kezd beszélni. Nem iszik, 3 diplomája van. Tutira veszem, hogy leépül, de ez kb. egy 20 éves lassú folyamat, tehát nem is tudom Alzheimer-e. Ám azt mindenképpen jó volna tudni, hogy az ilyen esetekben, amikor valaki nem ismeri el, hogy beteg, nem megy, nem lehet vinni orvoshoz, nem is szedne rá semmit, akkor amikor amúgy már igen terhes a családjának, mit lehet tenni? Ki állapítaná meg a baját, vajon, ha amúgy teljesen épkézláb, tud gonolkodni is, nyilván egy szakértőt is simán rá tudna szedni, akkor meddig kell egy családnak várni, amíg nem lesz véresen komoly a baj? Hiszen ha jól érzem, jól tudom, akkor a leépülés legvégső szakaszában igen durvák, erőszakosak is lesznek. Ő pl. a nyelvét az alsó fogsorához szorítva, arra ráharapva fogja vissza magát dühöngése másodperceiben, majd torka szakadtából üvölt. Higgyék el, nem lehet semmiért rászólni, mindent személyes gyűlölködésnek vesz. Az eredeti kérdező kommentje ezért nem bántotta az érzékeimet, mert benne élek, élünk. Nem mi nem szeretjük őt, hanem nem tudjuk kezelni.

Ez a demencia kezdeti stádiuma is lehet, legalábbis apósomnál is pont így kezdődött. Vizsgáltassátok ki, ha az , akkor sajnos csak lassítani tudjátok a folyamatot. Ha jobb esetben nem az, akkor egyszerűen csak a második gyerekkorát éli, készülj rá, hogy ezt akár még több évtizeden át is el kell viselned.