Nagyon rosszul látom a dolgot?

Szép dolog másokon segíteni, magam is jótét lélek vagyok. Sokat ad érzelmileg, amikor másokon segíthetsz, én ezért is fordultam az egészségügy felé, sok beteg ember kezét szorongattam meg az elmúlt évek alatt. Nem akartam gyereket, társ elég, úgy gondoltam (félelmetesen hasonlít az, amit itt elmeséltél a tinikori önmagamra :)). Aztán rájöttem valamire az évek alatt. A saját boldogságom, családom feláldozásával nem mentek meg több embert. Mert ha én a saját életem nem úgy élem, hogy boldog legyek, akkor elmúlik az a melegség, ami miatt jó ember tudok lenni. Ha nincs biztos, meleg háttér, ha nincs meg az a "boldog kuckó" mindennel együtt, akkor nem vagyok az az ember, aki képes adni magából. Ha nem vagy boldog és egész, akkor nincs mit adni. Egy emberrel több lesz, aki megmentésre szorul, velem együtt. Ennek pedig semmi értelme. Férjhez mentem, kisbabát várok, olyan boldogság hullámok öntenek el, hogy lépten-nyomon bekönnyezik a szemem és most már értem és tudom, hogy ezzel a hatalmas szeretettel a szívemben még többet fogok tudni adni azoknak, akikkel kapcsolatba kerülök. Mindenkit megmenteni nem tudok, és nem is lehet. De mérlegelni kell, hogy meddig áldozza fel az életét és saját magát az ember. Adni csak az tud, akinek van miből. A legjobbakat kívánom neked, ne változz meg soha, mert különleges szögből figyelheted így a világot és az embereket, de igyekezz igazán és őszintén boldog lenni, hogy tényleg tudj adni! :) N29