Ha az apa nem tartja a gyerekkel a kapcsolatot és nem a gyerek hibája, hogy nincs kapcsolat akkor kell gyerektartást fizetnie amíg nappali tagozaton tanulok?

Kérdező - feltételezve, hogy ma 18+ éves vagy, különben nem értelmes a kérdés - az nem nyomós ok a mai kapcsolat hiányára, hogy hogyan viselkedett az apád tizenévvel ezelőtt... nyomos okot a mostani viselkedése szolgáltatna.

Az sem ok, hogy ő nem keresett - ha Te sem kerested, semmi nem írja elő, hogy a kapcsolatot kinek kellene kezdeményeznie.

Viszont nyomós ok lenne, ha Te többször kerested, de ő nem állt szóba veled, például.

Kedves #5, akkor a t. bíró elfelejtette, hogy változik a Ptk, az idén márc. 15-e utáni szabály:

A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez a vélelem a gyermek nagykorúságának betöltése után is - legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig - érvényesül, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat.

azután a következő él majd:

4:220. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága]

(1) A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a jogosultnak nem róható fel.

(3) A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha

a) a gyermek a tartásra érdemtelen;

b) a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget; vagy

c) ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

(4) A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.

(5) A szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására rendkívül indokolt esetben kötelezhető.

,,Az elég nyomos indok, hogy nem szeret, vagy hogy mikor kisgyerek voltam testileg bántalmazott, és szinte nap mint nap azt kellett néznem, hogy ordít édesanyámmal, és párszor is próbálta ölni?''

A joghoz nem értek, viszont a kérdés második felében felmerül egy olyan szempont, ami eddig nem hangzott el, és szerintem fontos.

Kisgyerek testi bántalmazása, valószínűleg maradandó tüneteket okoz, aminek nyoma van a később életvitelben is (tanulási nehézségek, emlékbetörések, szorongásos zavarok). Ugyanez voatkozik arra is, ha kisgyerek jelenlétében felnőtt embert súlyos bántalmaznak.

A két körülmény még külön-külön önmagában is okozhat súlyos poszttraumás tünetegyüttest a gyerekben, akár évtizedekig tartó következményekkel a teljes további életútra. Szóval mind a közvetlen, mind a közvetett súlyos bántalmazás nagyon komoly kockázati tényező, itt pedig, ahogy a leírásban szerepel, mind a kettő megtörtént, gyerek bántalmazása is, és az anya gyerek jelenlétében történ ő bántalmazása is.

A poszttraumás stressz -- ha kialakul -- magától nem mindig múlik el, sokszor okoz hosszú évtizedekig tartó életminőség-romlást az áldozatban. Lehet kezelni, viszont a gyógyítása ma még nem triviális dolog. Inkább különböző kézben tartási, kísérleti terápiák vannak (többnyire beszélgetéses vagy egyéb feldolgozó jellegű pszichoterápiák), de gyors és biztos gyógymódja nincs, az ,,elmulasztását'' nem lehet számon kérni.

Ha objektív módon bizonyítható, hogy ez történt a gyerekkorodban (és valószínűleg igen, van ennek valamiféle nyoma, bizonyítható következménye, hiszen az ilyesmi csak az esetek egy részében gyógyul meg csak úgy magától, de inkább az a jellemző, hogy hosszantartó nyomot hagy), akkor szerintem kérdezzetek rá szakembernél, hogy milyen súlyú a dolog, milyen mértékig lehet bizonyítani vagy legalábbis életszerűen valószínűsíteni.

Számomra életszerűtlennek tűnik, hogy a gyereket ilyen esetben érdemtelennek minősítsék, ma ugyanis még nem létezik a posztraumás stressz gyógyítására biztos módszer, ezért szerintem szakmailag erősen életszerűtlen lenne, ha poszttraumás tünetekkel együttélő gyereket kapcsolattartásra köteleznének a korábbi bántalmazóval.

A bántalmazás okozta szorongásoknak valószínűleg van valami felmutatható bizonyítéka (gyerekpszichológus, tanár, esetleges egyéb tanúk vagy tárgyi bizonyságok), szerintem ennek nézzetek utána. Én sem tudnék kapcsolatot tartani egy súlyos bűncselekmény áldozataként az elkövetővel, ha a bűncselek miatt hosszú évtizedes poszttraumás tüneteim alakultak ki.