Hogy mondjam meg neki, hogy a pszichológusnak semmi értelme? Miért kell így kiborulni a vásárlástól?

És honnét van minderre pénz?

A szüleiddel mennyi időt töltötök együtt programokkal, beszélgetésekkel?

Bipoláris, kényszeres vásárló vagy, kizárólag pszichiáter tud rajtad segíteni. De ő is csak gyógyszerkezeléssel - legalábbis egyelőre - mert a bipoláris betegségek nem nagyon gyógyíthatók, csak ideig-óráig.

Valami sokk vagy törés érhetett gyermekkorodban, ezt kompenzálod a vásárlással, mint más a drogokkal vagy a kártyázással. Mindig elégedetlen ember leszel, aki úgy érzi, neki több jár, mint amit kap, csak éppen semmit nem tesz ezért a "többért".

"A kényszeres vásárlásról mint pszichiátriai tünetről már száz évvel ezelőtt is megemlékeztek az elmeorvosok, de csak az 1960-as évektől tekintik önálló betegségnek, miután amerikai szakemberek megalkottak egy bizonyos diagnosztikai kritériumrendszert, amit később az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) is elfogadott. A kényszeres vásárlás voltaképpen egy olyan kóros magatartászavar, amikor a beteg ellenállhatatlan késztetést érez, hogy betérjen egy üzletbe, ott a szükségesnél jóval több időt töltsön, és szinte teljesen felesleges holmikat vegyen meg magának."

Úgyhogy azt javaslom, hallgass anyádra. Mielőtt még jobban elmérgesedne a helyzet.

Ma még az ő pénzüket költöd, de ha neked később majd nem lesz elég, belekavarodsz a hitelekbe és a kölcsönökbe, onnan pedig nincs kiút... Ők sem élnek örökké, hogy mindig kirángassanak a... pocsolyából!

van erre 1 no, kb mint te, aztan abba maradt a tamogatas, az oroksegbol kifizette, tartozast, vettvettvett, eladtak hazat, kis putrira, ma kb semmilyuk sincs, asszem villany is off.

szoval hajra, jo uton haladsz.

Ez tényleg nem normális. Meg kéne beszélned anyuddal, mert ez ilyen kényszercselekedet, amikor sok időd van, ezzel múlatod... ha anyával nem megy, én a helyedben mennék a pszichológushoz, mert ez így nem állapot.

Esetleg próbáltad már azt, hogy eladsz pl. egy pár cipőt vagy hasonlót, amit alig hordasz, és csak a helyet foglalja? Add el neten.

Anyádnak igaza van, ez tényleg gáz. Ha a pszichológus nem használt, keressetek egy másikat, akivel jobban kijössz.

Egyébként a szüleidnek is kéne beszélnie egymással, mert az nem normális (bár sajnos gyakori) szituáció, hogy egyiktől a másikhoz vándorolsz, ahányszor az egyiknél valami kényelmetlen ér téged. Nem a te feladatod lenne ezzel foglalkozni, de sajnos úgy tűnik, hogy ezt eddig ők ketten nem tudták megoldani, úgyhogy neked kell jobban uralkodni magadon.

"más sokkal durvábbakat csinál"

Mindig van olyan, aki durvábbakat csinál :-) , ezzel csak fel akarod menteni magadat a felelősség alól.

Ahogy nézem, heti több tízezer forintot elkölthetsz olyan dolgokra, amiket valójában nem használsz, vagy csak 1-2 alkalommal, de ez azért nem igazán számít egy olyan ruha esetében, amit más 10 naponta egyszer biztosan felvenne.

Nem akarok olyan szöveggel jönni, hogy "egy afrikai gyerek..." vagy "én ennyiből meg ennyiből élek", mert nem az afrikai gyerek vagy énmiattam kellene erről leszoknod, hanem mert ez neked rossz.

Nem lesz mindig annyi lóvéd, hogy így szórjad és ha akkor is így fogsz költekezni stresszoldás gyanánt, akkor nagyobb bajod lehet annál, minthogy anyád kiabál veled.

Gondolom, lelkileg szarban vagy sokszor és ez megnyugtat, vagy csak kikapcsolja addig is az agyadat. Próbáld meg ezt helyettesíteni mással. Próbáld meg tudatosítani magadban, hogy ez ugyanolyan pótcselekvés, mint amikor valaki túl sokat eszik és elhízik, vagy túl keveset és bulimiás lesz, vagy tördeli az ujját, vagy drogozik stb.

Én speciel evésre és tördelésre vagyok hajlamos :-D (szerencsére elviselhető határok között) De próbálok dolgozni rajta, mert mindettől szarabb lesz csak minden.

Ahogy nézem, a szüleid nem tudják jól kezelni a dolgod, neked magadnak pedig túl nagy falat ez - mint mindenki másnak is, önmagunk problémáit mindig nehezebb megoldani, mint másét.

Úgyhogy ezért -ha már lehetőség adott- tényleg javaslom, hogy beszélj pszichomókussal. Ő egy külső szemlélő, nem fog hisztizni, kiakadni, kijelenteni, hogy egy beteg kis korcs vagy. Ha nagyon nem jössz ki vele, keress másikat nyugodtan! Viszont azt azért vállald be, hogy el kell viselned, ha rámutat a hibáidra és javasol valamilyen megoldást. Ez nem baj, sőt ez a dolga. Csak az a baj, ha ezt úgy teszi, hogy nem segít, hanem csak a porba aláz. De nem ez szokott lenni a helyzet. Sokkal gyakoribb, hogy olyan területre tapint a lelkedben, ami érzékeny (nyilván ezért vagy ott) és ezért elzárkózol előle vagy pánikszerűen reagálnál. Ha ilyen van, mondd meg neki, hogy mi jár a fejedben és gáz van.