Kívülállónak érzem magam. Senki sem fogad el. Sem a családom, se a férjem. Mindig igyekszem maximálisan megfelelne, de sosem sikerül. Bármit teszek, hibát találnak benne. Olyan szomorú vagyok. Mit tehetek?

Maddal vagy rosszban, ezen se a válás, se a jobb munkahely nem segít. Mindenkinek van szerethető oldala és vacak dolgai. Te magadban csak az utóbbit látod meg.

Keress egy jó pszichológust, vagy járj el egy tisztességes ( nem szektás) vallási közösségbe.

A világlátásod jókora adag kisebbségi érzésre és depresszióra utal. Ezekből kell kigyógyulnod. Kérj segítséget!

Csak egyszer állj a sarkadra, próbáld ki, többször senki nem fog bastatni.

Édesanyádat ne is avasd be a dolgaidba, mondd meg neki, hogy soha nem tud jó tanáccsal szolgálni, sőt, csak lehúz, ezentúl nem lesz a bizalmasod. Ne is keresd nagyon a társaságát. Csökkentsd az érintkezések számát.

Próbálj meg fogyókúrázni, mozogni, beszéljétek meg a férjeddel, hogy ezentúl dicsérni fogjátok csak egymást, és több lesz a szex.

Az a baj, hogy úgy rángatnak téged, ahogy csak akarnak. Ha nem vagy boldog, akkor neked kell döntened, és nem másokra hallgatnod. gyesről is azért kellett volna visszamenned dolgozni, mert te döntesz úgy, ahogyan a karrieredet sem nekik kell építened, vagy megszakítanod.

A te döntéseid a te életedre vannak hatással, de amíg ennyire befolyásolható vagy, és csak másoknak akarsz megfelelni, nem leszel boldog.