Jogosan sértődött meg ezen anyukám, vagy tényleg szánalmas amit művel? Ti mit csinálnátok a ruhákkal?
9 hetesen bejelentettük, hogy babát várok, mert az elején nagyon rosszul viseltem, folyton összeestem, hánytam.
Nagy örömmel fogadták a szülők, volt nagy sírás, főleg az anyukák részéről.
Akkor kértük őket, hogy a 12-dik hétig ne vegyenek semmit, utána pedig megbeszéljük, hogy ki mit szeretne venni, hogy ne legyen egy csomó felesleges holmink.
Anyukám nem bírta ezt az időt sem kivárni, pár nap múlva beállított két zsák babaruhával, hogy az még a miénk volt, és nekem rakta el.
Nagyon örültem neki, és együtt átválogattuk, melyik a használható. Volt közte pár darab szakadt, és nagyon foltos, ami mosás után se lett szebb. Kérdeztem, mi legyen vele. Mivel azt mondta, neki ezek már nem kellenek, a nagyon gáz darabokat kidobtam.
Itt kezdődtek a gondok.
Anyukám személyes sértésnek fogta fel, hogy a szakadt és foltos holmikat ne akarom a gyerekemre adni. Mindenkinek azt mondogatja, hogy én egy az egyben kidobtam az összes ruhát, amit ő adott nekünk. Azért idegesít a dolog, mert szépen rákérdeztem, hogy ezekkel mi legyen.
Egyszerűen hajthatatlan, nem hajlandó beszélni velem.
Most már minden baja van. Már azért is haragszik, hogy a pozitív teszt után nem hívtam fel rögtön, azért is, mert anyósomék is ott voltak, amikor elmondtuk a jó hírt, azért is, mert nem bírok minden ételt megenni, amit eddig szerettem.
Ha megyünk, nem enged be, ő nem jön, telefont nem veszi fel, de tesómmal mindig megüzeni hogy haragszik rám, és mindig valami új, butábbnál butább indokot talál ki.
Ez megy hónapok óta.
Lassan kezdtem beletőrödni, hogy ezek csak kifogások, az igazság az, hogy neki nem is kell unoka, különben nem jönne ilyen nevetséges dolgokkal.
Ma rám írt az egyik kolleganője, hogy anyu mesélte, hogy kidobáltam a tőle kapott ruhákat, és milyen szívtelen vagyok.
Nagyon mérges lettem, mert ez nem igaz, másrészt semmi köze hozzá, harmadrészt pedig baromi szarul esik, hogy anyu ezt terjeszti rólam.
Most ott tartok, hogy a megtartott ruhákat berakom egy dobozba, és elpostázom anyunak, hogy csináljon vele azt, amit akar.
válasza: válasza:Én annyit mondtam volna az egészre,hogy: Na de anyaaaaa...!
Ezek már nagyon régiek, szeretnénk egy kicsit, újabbat, divatosabbat... mégiscsak eltelt huszonvalahány év!
Amúgy szerintem megnyugszik magától.
Kedves második válaszoló.
4 hónap telt el, és még mindig haragszik azért a pár ruháért. :S
válasza:Jó hát be van sózva és szeretett volna jót cselekedni. Gondold el, x évig őrizgette a holmikat, hogy örömet szerezzen vele.
Majd abbahagyja.
válasza:Hagyd a fenébe!
Majd ha megszületik a gyerek, vagy megváltozik villámcsapásra, vagy nem.
Ha meg nem, szerintem te is jobban jársz így.
Ez a vissza postázom a többi baba ruhát dolog is jó ötlet. A helyedben tennék mellé egy levelet is, hogy: "Szeretlek anyu. Ezeket a ruhákat szerettem volna megtartani, de már nem kell. Ha neked fontosabbak a rongyok és hogy mindent elsőnek tudj, mint a lányod boldogsága, akkor vissza adom. Így legalább minden igaz lesz amit másoknak mesélsz. Remélem egyszer meggondolod magad és én leszek neked fontos."
válasza:Ismerős helyzet. Nálunk anyósék örültek nagyon a baba hírének. Aztán, amikor közöltük, hogy márpedig nem lesz kilyukasztva a kislány füle csak ha 8-9 éves lesz és ő úgy dönt felkapták a vizet és nem állnak szóba velünk.
Ez több, mint szánalmas. Nekik is és anyukádnak is. A végén megírta a párom, hogy OK. Innentől akkor hívjon az anyós, ha képes anyaként és nagymamaként viselkedni. Azóta sem hívnak és minket már az sem érdekel, ha a gyereknek csak 1 nagymamája lesz. De ő legalább szeretni fogja.
válasza:Hát, nekem anyósom fordult ki magából a terhességem bejelentésének hírére, 11 hetesen mondtuk el, kérésemre, hogy egy hetet még várjon, ne mondja el senkinek, nagy ívben tett, és azóta sem ismerek rá, eddig nagyon bírtam, most, mintha valaki más lakna a testében. 23 hetes terhes vagyok, de nap mint nap meglep a brutális butaságokkal, amikkel előáll.
Szerintem az én terhességi hormonjaim benne tombolnak. Nem tudom, mit tanácsolhatnék neked, szerintem ez már jobb nem lesz, bármennyire is fáj ezt mondanom. A saját esetemből mondom, biztos vagyok benne, hogy ha meglesz a baba, még inkább súlyosbodik majd a helyzet. A magyarázat talán az lehet, hogy annyira részesnek érzi magát ebben az egész babavárásban, hogy sokszor túlmegy az épeszűség határán. Próbálok megértő és türelmes lenni, de nehéz, nagyon nehéz.
Add vissza a ruhákat, de ne postán, hanem személyesen próbáld meg, és próbálj meg vele még egyszer, utoljára beszélni. Ha postán küldöd, szerintem olaj a tűzre.
válasza:Nem tudom, hány éves vagy kérdező. 20? 30?
Akkor Anyukád 20-30 évig őrizte ezeket a ruhákat.
Minden festésnél, takarításnál, évtizedeken keresztül.
Neki ezek nem csak szakadt rongyok, kidobandó kacatok, hanem emlékek. Kidobtad az emlékeit.....
Ő évtizedeken át őrizte. Nem tudtad volna Te is megtartani őket valameddig?
Nem állítom, hogy jogos a haragja. De megértem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!