Kaptam egy lakást a szüleimtől! Ideje lenne felnőni? Hogyan tovább?

1. Vállalj fel egy kőkemény pszichoterápiát. Ha nem csak diplomád van, hanem némi eszed is, akkor van még egy-két éved, hogy esély legyen neked segíteni.

2. Utána add el a lakást, és költözz el külföldöre. Minél messzebb anyádtól, annál jobb.

3. A gyógyszerfüggések és a "sehol sem találom a helyem"-dolgok traumatizációra is utalhatnak (koraira), amit most még kiszedheznek belőled. Ill. a függés maga mindig súlyos anya-kapcsolati zavarra utal, ami egy lány esetén még nagyobb baj, mint egy fiúnál. Egy férfi túl tud élni valamenyire és egy jó időre telve magában nőgyűlölettel (aminek az alapja az anyagyűlölet) úgy, hogy azt kivetíti a többi nőre vagy a házastársára, lányára - ettől ő még vidáman és boldogan dolgozik, és sikeres ember lehet a társadalomban. De egy nő nem, mert a nőnél a nőgyűlölet majdnem egészében az önmaga elleni gyűlöletet jelenti, mert nemileg azonos azzal, akit gyűlöl.

Ha nem vállasz be semit, akkor elveszel. A harmincat sem fogod megérni.

Vedd úgy, ahogyan írtanm, olyan komolyan.

a szüleidnek csak simán elegük van belőled, ahogy élsz

ezért kaptál egy lakást, és old meg magad, ahelyett, hogy egy orvos címét kaptd volna meg...