Normális dolog, ha 20 évesen még nem érzem magam felnőttnek?

Annyiszor olvasom, hogy ennyi idősen egyedül élnek, dolgoznak, eltartják magukat, külön élnek,saját családjuk van a fiatalkonak. Külföldön tanulok, a szüleim támogatnak anyagilag. Nálunk ez a normális, úgy tartják, amíg tanulok, az kötelességük, hogy támogassanak, ha nem fogadnám el, megsérteném őket. Nyáron dolgozok, de azt tartják, azt a pénzt tegyem félre, vagy menjek belőle kirándulni, az nem arra van, hogy a tanulmányaimat fizessem. Nem érzem magam elkényeztetettnek, de amíg a saját megélhetésemet nem biztosítom gyereknek tartom magam, nem érzem a felnőttséget. El sem tudnám magam képzelni, hogy a saját családom legyen egy halom felelősséggel. Ti ezt normálisnak tartjátok és csak én bonyolítom túl a dolgot, vagy ennyi idősen már nem elfogadható, hogy valaki ennyire a szüleitől függjön? (itt akár azt is értem, ha bármi probléma van, segítenek megoldani)