Ti elmennétek kizárólag a szüleitek kényszerítésére főiskolára/egyetemre? Van ennek értelme?

Jelenleg végzős vagyok gimiben. Az a helyzet, hogy már ide is "kényszerből" kerültem be. Megmondták, hogy csak gimnáziumba jelentkezhetek, és kész. Sokat veszekedtünk emiatt, mert nekem kiskorom óta vágyam volt, hogy fodrász legyek. Nagyon szerettem volna fodrásznak tanulni. A mai napig vonz ez a szakma, és még most is szeretnék az lenni. Sajnos felvettek gimibe. Még az első félévben, meg év végén megpróbálkoztam az iskolaváltással, de természetesen csak heteken át tartó veszekedés lett a vége. Akkor valamilyen szinten megbékéltem a dologgal, gondoltam 4 év alatt majd csak kialakul valami, megtetszik valami más is. Sajnos ez nem így lett. Ez alatt a pár év alatt folyamatosan hallgattam, hogy muszáj egyetemre/főiskolára mennem, mert különben semmi nem lesz belőlem az életben, takarító leszek, stb. Emiatt rengeteget nézelődtem az interneten, hogy mégis milyen szakra menjek. Az a baj, hogy engem egyik sem érdekel. Aztán úgy döntöttem, jelentkezek turizmusra, mert angolból emeltezek, oda úgyis az a követelmény. Ha fel is vesznek, beiratkozni úgysem fogok. Minek fizessenek ki ennyi pénzt, ha nem is érdekel amit tanulok? Amúgy is a turizmussal szinte lehetetlen elhelyezkedni. Én inkább szeretnék elmenni OKJ-re. Ti mit tennétek? Elmennétek fősulira, hogy nyugodt legyen a szülők lelke, vagy inkább azt csinálnátok amit tényleg szeretnétek?