Nem tudom elviselni anyámat?

Megpróbálom röviden. Szóval sohasem volt jó kapcsolatunk, őt nem érdekelte mi van velem, ha kérdezett nem várta meg a választ, ha nem azt mondtam ami neki tetszik akkor én voltam a világ legnagyobb hülyéje (ez azóta sem változott). Apám sem egyszerű eset , de vele valahogy még mindig jobb a kapcsolatom

18 éves voltam amikor elköltöztem. Albérletbe, elkezdtem dolgozni, elmentem egy OKJ-s képzésre amikor végeztem a szakmámban dolgoztam tovább és estin jártam főiskolára, két munkahely mellett. Sokat mondok hogyha 2 havonta egyszer érdekelte hogy mi van velem.

Azóta férjhez mentem és megszületett a kislányunk. Ott kezdődtek a bajok, hogy ha terhesen nem vettem fel a telefont(naponta min kétszer hívott) akkor SMS-kel bombázott, üzeneteket hagyott, mondtam hogy ne csinálja ha látom hogy hív visszahívom, nem értette meg. Mondtuk neki hogy a szülőszobára senki nem jöhet be csak a férjem, amikor felhívtuk hogy megszületett épp "véletlenül" a kórház büféjében volt. És bekéredzkedett a szülőszobára.

Azóta eltelt egy év és csak rosszabb. Hetente egyszer jön (próbál többször is de nem engedek neki). Nem lehet vele semmiről beszélgetni, a gyereket nem teszi le (a kislányom már jár és szeret felfedezni). Hülyének néz, ő mindent jobban tud, és ha elmondom neki mi a bajom meg sem érti (legalább megsértődne mert akkor érezném hogy felfogta, de nem).

Már ott tartok hogy nem bírok megmaradni vele egy légtérben, amíg a kislányomnak ez nem teher addig kibírom, de nem tudom mit csináljak? Furcsa mert ha anyósom lenne ilyen sokkal hamarabb elküldeném. Az nem megoldás hogy amíg itt van addig elmegyek, mert nem bízom meg benne (ennek is meg van az oka)

Mit tegyek? Volt valaki hasonló helyzetben?

Még annyi mindent tudnék írni, de akkor senki sem olvasná el.

Néha a sírógörcs kerülget hogy nekem miért nincs normális anyám akivel lehet normálisan beszélgetni aki támogat.

Köszönöm a válaszokat!

28/N