Szülők, akiknek már felnőtt gyerekeik vannak, segítsenek: Én várok túl sokat a szüleimtől?

1 éve meghalt a nagymamám, aki velünk élt (anyukám édesanyja), és azóta teljesen megváltozott itthon minden. Egyre inkább úgy érzem, ő tartotta össze a családot, ő volt a fő "motiváció". Én már egyetemista vagyok, csak 2-3 hetente járok haza.

Amikor itthon vagyok, azt tapasztalom, hogy a szüleim motiválatlanok. (Anyukámnak nincs munkahelye, apa dolgozik.) Délután 6-tól, illetve gyakorlatilag egész este alszanak. Nem igazán van társaságuk, együtt abszolút nem csinálnak programokat. Amikor hazajövök, rendre üres a hűtő, vagy tele van 3 hete lejárt dolgokkal. Nem egyszer fordult elő, hogy még kenyér sem volt itthon. Anya nem főz,általában összedob gyors kajákat, amik fél óra alatt kész vannak. Fogalmam sincs, ők mit esznek nap, mint nap... Amikor megjegyzem, hogy azért lehetne itthon némi kaja, amikor este 10-re megérkezem, olyankor azt mondják, hozzak magammal haza, amire van szükségem. Egyébként nem vagyunk szegények.

Nem akarom őket bántani, mert egyébként abszolút haveri a kapcsolatunk, minden nap beszélünk, jóban vagyunk. Csak aggódom miattuk.. Nem tudom, hogy az ilyen életforma hová vezet. És talán önzőség, de kicsit rosszul esik, hogy nem kedveskednek nekem, mintha nem is várnának már haza. Örülnék közös programoknak, közös étkezéseknek, de nem lehet őket rávenni ilyenekre. Semmi sem olyan, mint amikor a mama még élt. Szerintetek túl sokat várok? Tanácstalan vagyok.