Szeret engem az anyukám? Mi lehet az oka a viselkedésének?

29 éves vagyok,kezdem a közepén. Anyukám ki akar tagadni (az öröklésből is),mert nem az előző barátomhoz megyek hozzá,hanem a mostanihoz. Oka: az exemnek jó munkahelye,pozíciója van,míg a mostani két kezével dolgozik,s átlagosan keres. Szerinte majd nyomorogni fogunk,úgysem tudnánk fenntartani a lakást,amit ránk hagyna. A vicc,hogy én örökölnék,s én már most is lakáshiteles vagyok,egyedül is eltartom magam,ketten pedig még inkább haladunk. Pedagógus vagyok,tanultam,két diplomát szereztem,de a mostani munkahelyem sem jó anyunak,állandóan leszólja,mert nem a 'komolyabbik' tárgyamat tanítom,hanem a 'tölteléktárgyamat'. Most így volt álláslehetőség,attól én még teljes állásban ugyanannyit dolgozom.

Anyu fejében idilli kép él még az exemről és a vele való kapcsolatomról,ami rég nem így van,a problémákat hiába mondtam el ezerszer neki,bagatellizálja vagy engem hibáztat érte. A vérlázítóan egyértelmű helyzetekért is engem hibáztat,mert exem kétfelé beszél,anyunak hízelegve,magát jó színben feltüntetve,nekem meg -jobb szó nincs- undorító módon. Anyu még mindig tartja vele a kapcsolatot,hetente többször beszélnek,anyu pénzelni is akarja.

S amit még nem tud exem: rá akarja hagyni mindenét,engem meg úgy kitagadni,hogy csak a köteles rész illessen meg. Szavai szerint: 'a köteles részt viheted!' 28 éves koromig vele éltem,lestem minden kívánságát,segítettem,nagyrészt jóban voltunk. 1 éve kellett eljönnöm,ahogy exemmel vége lett,és az új párom a lakásba se léphetett be. Anyum kifordult magából a szakításom miatt. Testvérem nincs,egyértelműen én örököltem volna,apum messze él,elváltak.