Iszonyatos haragot és dühöt érzek a szüleim ellen, vélemény?

Nem jogos a haragod a szüleid ellen, mert ők a legjobbat akarták neked. Ha nincs szó arról, hogy szándékosan vagy rosszindulatúan, inkorrekt magatartással stb. tették volna tönkre az életedet, akkor nincs miért szemrehányást tenni nekik.

Felnőtt ember vagy, ha tetszik, ha nem, a kudarcaidért már csak magadra mutogathatsz. Az, hogy kinek milyen gyerekkora volt, egy bizonyos életkor után már nem felmentés semmire.

Egyébként felesleges utálnod magad azért, mert nincs barátnőd, nincs állásod meg más effélék (gondolom, ilyesmiről van szó). 20 évesen még bármi lehet belőled, ha nem az öngyűlöletre vesztegeted el minden energiádat.

Dehogy nincs képességed. Az íráskészséged nem egy komplett idiótára utal:-)

Van az úgy, hogy az ember gyűlöli az egész világot, még a szeretteit is. Az a baj ezzel, hogy a legjobb út az önsorsrontáshoz. A harag, a düh iszonyúan negatív érzelmek, hosszabb távon fizikailag is rombolnak, ezért (is) kell megszabadulni tőlük.

Menj ki futni, vagy menj el olyan edzőterembe, ahol van bokszzsák, és tombold ki azon a haragod. Fáraszd le magad úgy, hogy már az összeesés határán vagy, aztán aludd ki magad. Írj magadnak pozitív mantrát, amit minden reggel elmondasz. Írd össze, mik a jó tulajdonságaid, és minden nap olvasd fel hangosan.

Változtatni sose késő, 20 évesen pláne nem az. Biztos vagyok benne, hogy találsz magadnak olyan képzést, munkát, amit szívesen és jól csinálsz, kezdd el keresni, mi az, aztán csináld végig. Ha sikerül az agyadat átállítani erről az iszonyú negativizmusról, az egész életed meg fog változni.

Némileg hasonlóan éreztem valaha, ha nem is szó szerint ennyire durván.Haragudtam a világra és szüleimre a saját szerencsétlenségem miatt is, és most hogy már sajnos nincsenek szüleim és muszáj volt összekapnom magam, ha azt akarom hogy vigyem valamire, nos, azóta rájöttem, hogy igenis képes vagyok megcsinálni, elérni amit akarok, nem vagyok olyan "szerencsétlenség_2 amilyennek gondoltam magam.És a szüleim elégedetlensége, kishitűsége sem volt jogos.

Tehát azt javaslom, éld az életed, a szüleidet is hagyd úgy élni ahogy jó nekik, rajtuk változtatni nem fogsz tudni, örülj hogy szeretnek, még ha idegesítőek is számodra néha, addig jó míg vannak, akár milyenek is!Attól hogy ők "szerencsétlenek", neked még nem muszáj annak lenned.Inkább próbáld meghálálni hogy jók voltak hozzád azzal, hogy nem dühöngsz, sopánkodsz, hanem próbálsz elérni valamit.Akkor meglátod majd hogy a dolgok jóra fordulnak.