Anyám mániákus gyüjtögetö. Mit tehetek?

Anyám kb 7éve egyedül él, ugyan van társasága, munkatársak, szomszédok stb, de alapvetöen egyedül van.

És itt van a bibi. Hibás vagyok én is, mert nem vettem észre, hogy eluralkodott rajta a depresszió...

Sokszor kötekszik, elég negatív beállítottságu lett. Vannak dolgok, amik egy pillanat alatt felidegesítik, ilyen pl az amikor szóba hozom neki ezt:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Most persze lehet mondani, hogy az Ö lakása semmi közöm hozzá, de ez nem ilyen egyszerü.

(Én egyébként kb egy hónapja vissza költöztem hozzá kényszerüségböl, nyilván nem örökre de most ez van...)

Ameddig a szem ellát, kupacok, dobozok, régés régi szakadt ruhák, büzös koszos rongyok, üres flakonok, régi ujságok, KUKÁBÓL KISZEDETT (!!) holmik stb stb. Hiába mondom neki,ne koszos, szakadt ronggyal mosogasson, vettem ujat, semmi reakció. Hogy kapcsoljon villanyt este, ne a sötétben botorkáljon, mert kicseréltem minden égöt LED -esre ( 6Watt, könyörgöm!!), mintha a falnak mondnám. Inkább bele ütközik mindenbe, összeveri magát. Vendéget nem enged be, mert szégyelli, nem is lenne hova le ültetni, inkább kitalál vmit hogy most nem ér rá. Az asztalon nem lehet megteríteni a sok vicik vacak miatt , ÁLLVA, VAJASPEKECBÖL, HIDEGEN ESZIK, mert a mikró áramot fogyaszt. Havi EGYSZER most, mindent egy vízben, a vizet pedig kimeri, a WC-leöntéshez. A WC elött sorakoznak a koszos vizes vödrök. Rongyos ruhákban jár, pedig ott a sok-sok ruha, vannak köze szépek is, de nem veszi fel mert majd az unokájának jó lesz!! Mint a képen láthatjátok, kilóg belöle mindene, az se zavarja hogy az unokája látja... És ami a legdurvább, többször rajta kaptam, hogy éjjelente megdézsmálja a Caritas-os konténert, talicskán hozza haza a ruhákat, cipöket. Abból vannak a kupacok. Mikor rajta kapom, mitha a falnak beszélnék, mintha mi sem történt volna. Vissza dobáltam mindent, egy hét mulva megint ment... A szomszédok kukáit minden héten átnézi éjjel.

És még sorolhatnék 1000 dolgot.

Nem vagyunk szegények, hogy ilyesmire szorulnánk. Mégis mikor szóba hozom, hogy vagy dobjuk ki vagy pakoljuk a padlásra, egy pillanat alatt átváltozik, kiabál , csapkod, mintha az élete mulna rajta. Aztán csak órák mulva nyugszik meg. Egyszer elkezdtem kihordani a padlásra, konkrétan dürohamott kapott, de olyan szinten hogy azt hittem mentöt kell hívni, sokkos lett, úgy kiabált majdnem megfulladt. Azóta nem hoztam szóba...

Mit tehetnék? Orvoshoz nem tudnám vinni, ugyse jönne el, kényszeríteni meg nem lehet. Már arra is gondoltam szociális gondozót hívok.