Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel?

21 éves vagyok, anyámmal lakom. Főiskolára járok, nyári szünet van ugyebár, ilyenkor nincs iskola. Nem dolgozom, mert nem érzem szükségesnek. Zsebpénzt nem kapok, nem is igénylem. Van egy kutyánk és a harmadik emeleten lakunk egy lift nélküli házban. Ezt azért emelem ki, mert mindig ez a problémák fő forrása, a kutya levitele.

Most kb 1 hónapja anyám elkezdett bekattanni, mindig mikor menni akarok valahova, azzal példálózik hogy ne menjek mert le kell vinni a kutyàt, és az neki olyan nehéz mert hát nincs lift. (egyàltalán nem nehéz neki, 46 éves, fiatalos, egészséges, egyszerűen csak lusta).

Ma is el akartam menni a barátnőmhöz egy kerti partyra, ahonnan holnap délután jönnék haza. És itt jött a bökkenő. Közöltem édesanyámmal hogy ez lesz, erre teljesen kiakadt, a fejemhez vágta hogy én sose csinálok semmit csak szórakozom, mert kb 2-3 naponta elmegyek valahova este, úgy hogy hajnalban haza is érek, amit igazából észre se lehet venni hogy nem vagyok itthon, mert úgyis csak aludnék abban az időszakban.

Szóval kiabált, hogy én sose csinálok semmit, ő dolgozik "azért hogy neked legyen mit zabálnod amíg mereszted a segged egész nyàron".

Hát bocs hogy szeretnék diplomát szerezni és ahhoz iskolába kell járni ami nyáron szünetel.

Tehát a vège az lett hogy megint mondhattam le a programomat csak azért mert az anyàm lusta levinni a kutyát ma este meg holnap reggel.

A kérdés tehát az, hogy ez csak az én hisztim és hagynom kéne hogy anyám 21 èvesen kalitkába zárjon és a fejemhez vágja hogy nem csinálok semmit, vagy nem? Ès ha nem akkor mi lehet ilyenkor a teendő?

Elköltözni nem tudok mert suli mellett nem tudnék annyit dolgozni hogy fizetni tudjak egy szobát, apám külföldön él, úgyhogy hozzá se tudok költözni, viszont azt tudom hogy ez hosszútávon nem maradhat így.