Miért teszik ezt velem a szüleim? Hogyan reagáljak, ha szinte minden egyes nap beletipornak a lelkembe?

A szüleim másfél éve elváltak. Régebben sokszor nekem estek, de amióta elváltak visszafogják magukat velem szemben, most már csak szavakkal bántanak (ami szerintem rosszabb), főleg anya (vele lakom és a testvéremmel). Sokszor ócsárol, kiabál velem, pedig nem adok rá okot, arról meg nem tehetek, hogy kinézetre apámra hasonlítok. Ha a testvérem nekem esik, én vagyok a hibás, mindenért én vagyok. "Néha bánom, hogy megszültelek!" "Költözz az apádhoz!" "Olyan vagy mint az apád, tönkre akarsz tenni." "Mondd meg nyugodtan, ha nem szeretsz. Tudom hogy apád nőjét jobban szereted." Ilyenek hagyják el a száját és sokszor kígyót-békát kiabál rám. Van hogy kéri meséljek ezt azt, és azt veszem észre hogy nem is figyel rám, nem érdeklem. Mindig máshol jár a feje. Akkor miért kérdezi? Miért tesz úgy, mintha érdekelné, mi van velem? Állandóan apámról és a barátnőjéről kérdezget, sokszor mondja hogy hazudok neki ( pedig nem). Ha ő nem bízik bennem akkor én hogy bízzak benne? Apám mindig beleköt anyámba, élvezi ha ideges, nem szállnak le egymásról és akkor jön a kérdés, hogy "kinek a pártját fogod?". Pár hónapja nap mint nap sírva aludtam el (még van hogy most is), legszívesebben öngyilkos lettem volna, gyűlöltem magam amiért azt éreztették velem, hogy nem vagyok fontos és nem érek semmit, volt hogy bántottam magam, de szerencsére önerőből próbáltam talpra állni és most már csak csöndben lenyelem a fájdalmat. Sosem nyitottam könnyen más emberek felé, és most még nehezebben bízok az emberekben, azt hiszem ezt részben nekik köszönhetem...Nem tudom mihez kezdjek velük, én tényleg nem akarok nekik semmi rosszat. Hogyan kezeljem a helyzetet? Ti mit tennétek a helyemben?

15/L