Mi volt a legnagyobb hiba amit az anyukátok a nevelésetek során elkövetett?

Soroljam?

-kivételezés öcsémmel

-ezen belül / más okból: öcsém fiú, neki nem kell dolgoznia a ház körül, de ha én nem rohantam azonnal, amikor mondta, hogy terítsek meg, akkor ment az üvöltözés

-rajtam vezette le a feszültséget

-amikor apám jogtalanul üvöltözött velem, hogy semmit nem tettem, még nekem mondta, hogy jajj, hát ő nem szereti a veszekedést, kérjek bocsánatot apámtól (azóta rohadt nagy erőfeszítsébe tellett, hogy vissza merjek szólni BÁRKINEK is, mert bele volt táplálva a fejembe, hogy nekem sosem lehet igazam senkivel szemben sem)

-irtózatos teljesítménykényszer alatt éltem, el volt tőlem várva a kitűnőség úgy, hogy nem vagyok kifejezetten jó reáltárgyakból... fizika hármasért már ment az üvöltözés otthon

-folyton ellenőrzött, szemetemet átkutatta, naplómat elolvasta

-nem adott zsebpénzt, mondta, hogy ha kell vmi, akkor szóljak, és ad, amikor meg mentem szólni, akkor mondta, hogy nem ad, mert minek az nekem (nem cigiről meg 20.ezredik szoknyáról volt szó)

-nem engedte, hogy kísérletezzem az öltözködésemben (4-5 éves harcba tellett, amíg 10-11 éves koromra már megnöveszthettem a hajam, és nem ilyen idióta gombafrizut vágatott nekem, az unokatesóim '90-es évekbeli zsákruháit adta rám, a csíkos póló mániája miatt csíkos pólókat aggatott rám a gimiben 2-3 évig MAJDNEM MINDIG... ezt cska azért írtam le, hogy lássátok, nem csöcskidobós felsőről meg miniruciról volt szó)

Hát akkor sorolom én is:

- ütközőnek használtak egymás között, folyton rángattak, hogy melyiküket kell jobban szeretnem

- túlteljesítés, megfelelési kényszer belém nevelése: ha egyetlen hiba volt a dolgozatomban, jött a napokig tartó siránkozás és lelki terror hogy hülye vagyok és nem lesz belőlem semmi

- 0 magánélet, intim szféra megvonása: nem lehetett külön szobám, még külön ágyam sem, anyámmal kellett aludni 12 éves koromig, utána amikor már nem fértem el tőle, matracon a földön; minden cuccomat átnézte, átkutatta, mivel szülő lévén neki ehhez joga van

- folyamatos lecseszés ha a tanuláson kívül más tevékenységet folytattam, házi íráskor büntetést kaptam ha radíroztam, ha meghallották, hogy valamit satírozok, akkor jött a balhé, hogy ne koptassam a tollat/ceruzát mert nem azért van hanem tanulásra, a füzeteimet kritizálták, hogy miért nem minden sorba, margótól margóig írok, hiszen úgy tovább tart (meg volt szabva, hogy hogyan kell a füzetet vezetni de nem baj, én biztosan hazudok és csak pocsékolom a papírt.)

- állandó megalázás, hogy csúnya vagyok és ügyetlen

- folytonos összehasonlítgatás mások gyerekeivel

- állandó jelleggel rajtam töltötte ki a mérgét, szó nélkül megvert pedig semmit sem csináltam és amikor megkérdeztem, hogy miért kaptam, akkor megsértődött

- soha sehová nem mehettem, sem játszani, sem biciklizni, még azt sem mutathattam meg más gyereknek, hogy hol lakunk mert 'akkor majd ide akarnak jönni játszani', volt hogy kilesett iskolaszünetben mert nem messze dolgozott a sulitól és ha látta, hogy szünetben más gyerekekkel fogócskázom vagy valami, akkor otthon kiverte a balhét hogy rohangáltam pedig a szünet arra való, hogy átnézzem a tanulnivalót a következő órára

- amikor ennek következtében lett egy önbizalomhiányos, folyamatosan rettegő, megfelelési kényszeres, magányos kamasz gyereke, akkor meg azért üvöltött állandóan, hogy mekkora rakás szerencsétlenség vagyok, miért nincsenek barátaim, miért nem vagyok szép, stb.

A legnagyobb hiba szerintem, hogy felelőtlenül, ilyen felfogással nem kellett volna gyereket vállalni, de persze kellett a gyerek, mert "mindenkinek van"- ő maga nyilatkozta ezt, amikor rákérdeztem, hogy ha ekkora teher vagyok, akkor miért kellettem.

28

Én a 4es vagyok.Nemsoká 13 amúgy meg.De szerintem addig amíg meg nem látjátok a válasz után a kort akkpr addig mindenki eggyet ért vele.És ez úgy az egész gyk-n így van...

Most mitől lesz jobb a válaszom ha utána írom pl hogy 59/N?

Attól hogy biztos tapasztaltabb.De ugyebár biztos több tapasztalata lesz a gyerekkoráról és a kamaszkoráról mert hát idősebb,de az emberi életkor szakaszai ugyan addig tartanak lehet ugyanannyi tapasztalata bárkinek bizonyos téren.

Vagy pontozzon le az aki szerint jó dolog az ha nem hagyunk a gyereknek magánszvérát,faggatjuk mindenről aztán a képébe vagjuk hogy úgyis megkérdezzük mástól,meg ugye jó dolog idiótának nézni a gyereket meg a képébe röhögni azzal hogy hazudik,meg persze az is jó és elfogadott ha a szülők eggyikével alszik a gyerek a másik meg egyedül a másik szobába.Ez emberek a helyes nevelés.Igérgess neki de ne tartsd be de várd el hogy elmondja a 4est hogy te leordíthasd az igazmondásért vagy ha titkolja akkor meg azért...Hajrá az ilyen mintaszülőknek!

Várom a lepontozást!

#34

Azt magánszférának hívjuk, de amúgy ha 12 éves létedre ezt ilyen jól átlátod, akkor te egy okos gyerek vagy. Soha ne add meg magad anyádnak.

Késői és egyetlen gyereke vagyok a szüleimnek, akire már nagyon vágytak mindketten, ebből szerintem lehet gondolni, hogy mennyire halálosan túlféltettek és elkényeztettek. Valaki említette, hogy ne öltöztessétek túl a gyereket. Tényleg ne. Utáltam, hogy mindig én vagyok az egyetlen a 22 fős osztályomban télen és még április közepén is, jó időtől függetlenül, akin van egy ujjatlan felső, egy vékonyabb felső, egy vastagabb pulóver, egy vastag harisnya, azon még egy zokni, vastag (bélelt!!) nadrág, + erre még sapka, sál, kesztyű, térd alá érő nagykabát.

Most 18 vagyok, ennek ellenére anyám még mindig képes leállni veszekedni velem tavasz közepén, ha úgy gondolja, hogy nem vettem fel a nadrág alá legalább egy cicanadrágot...

A 4-esnek tényleg igaza van. Persze, hogy nem ír le mindent, csak amiket ő fontosnak tart, de ezek nagyon jó, megfontolásra érdemes gondolatok.

Olvassatok a feleségeddel együtt F. Várkonyi Zsuzsát,pl. a "Már százszor megmondtam" című könyvét. Nem recepteket ad, hanem egy nagyon jó szemléletet az emberi kapcsolatokhoz, kommunikációhoz. A gyereknevelés pedig nagy részben erről szól. Ugyanígy ajánlom Vekerdy Tamás és Ranschburg Jenő könyveit is.

Hagytak elhízni kiskoromban, ami ugye törvényszerűen csúfolásokhoz vezet általános iskola felsőig legalább, ami meg azzal jár, hogy sokkal zárkózottabb vagyok. Nem klinikai eset, de azért sokkal nehezebben nyílok meg.

A másik meg a fogszabályzó. Rám kellett volna erőltetni még pici általános iskolásként és nem most huszonévesen szívni ezzel felnőttként.

Amúgy meg jó szülők voltak, ha mindenkinek csak ennyi dolog lenne elszúrva a nevelésében/felnevelésében, akkor a világ egy békésebb hely lenne.