Konkrétan mi a baj azzal, ha a gyerek egyedül ücsörög bent a szabadidejében?

Nem olvastam végig a válaszokat, de megértem a kérdezőt. Én is ilyen vagyok. Olvasni is szeretek, de legfőképpen írni meg rajzolni, festeni. Ezekhez márpedig nyugalom kell. És a legjobban a szobámban tudom ezeket csinálni, nem az udvaron (ahol nincs is hova leülni, meg félpercenként köszöngetni kell valakinek, meg odamenni beszélgetni), meg nem az erdőben, ahol állandóan marnak a böglyök, a szúnyogok meg a kullancslegyek. (Mondjuk a faluban nincs park, de parkban sem lehetne, mert ott is félpercenként jön oda az emberhez valaki, főleg csövesek.)

A napi többórányi testmozgásról meg gondoskodik a magyar vizslánk, ezzel nincs probléma.:-)) És természetesen a ház körüli munkákból is kiveszem a részem.

De amikor a tanév, illetve nyári vizsgaidőszak végeztével hazaköltöztem, kb. három napig zombi voltam, és egy hét is eltelt, mire lenyugodtam az otthoni életritmusra, és kezdtem magamhoz térni, meg jobban érezni magam. Marhára jólesett, amikor anyám rögtön azzal kezdte, amikor hazamentem, hogy igazán kimozdulhatnék valahova. Majd' egy évtized után se fogta fel (középsuliban is koleszos voltam), hogy nekem az a pihenés, ha végre otthon lehetek!

És mi ez a hülyeség, hogy ettől depressziós leszek?! Épp attól leszek depressziós, ha túl sok idő telik el anélkül, hogy alkothatnék! Egyedül, csendben, nyugalomban! Egyszerűen ez kell ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni az engem ért eseményeket. Most a barátaimmal attól még tartom a kapcsolatot!

Egyébként miért van ez, hogy a folyamatosan pörgő, pörgő, pörgő társaság közepe, bulip*csa ember az etalon, és aki nem ilyen, arra is rá kell ezt erőszakolni, mondván, hogy "ez beteges"? Miért nem lehet felfogni, hogy attól, mert valaki befelé forduló, még lehet értékes ember?

Az ücsörgés és a számítógépezés két külön kategória, ezt te is beláthatod.

Ugyanígy ne várd el mástól, hogy a te szabadidődet pontosan definiálni tudja.

Szabadidő is relatív, úgy mint a te "ücsörgésed", hogy abba mi tartozik bele, mi nem, az egyénenként változó.