Csak én nem értem? Lehet hogy jogosan haragszik?

Nem volt életveszélyben, nem okozott kárt semmiben, szóval az illemtudó viselkedés az lett volna, ha megkéred, hogy menjen arrébb.

Nyilván mindketten ijedtek voltatok és ilyenkor nehezebb gondolkodni. Te bocsánatot kérhetnél a lökésért, ő pedig azért, hogy a figyelmetlenségével veszélyes helyzetbe kevert téged. Bár szerintem pont ez utóbbit akarja elkerülni a sértődöttségével.

Szerintem nem kéne ezen a szitun napokig lovagolnia. Ha bocsánatot kértél a lökés miatt akkor minden rendben van, majd lenyugszik.

Stressz helyzetben hülyén viselkednek az emberek és magyarázatot ad arra, hogy ő lábatlankodott, te pedig kicsit hevesebben reagáltál.

Nem kellett volna "megloknod", szoban kellett volna kerned, h ne nyulkaljon, alljon arrebb. Azt tudnod kell, h anyukad anyakent, szulokent vegig zavsrban volt a helyzetben, mikozben erezte, h ez nincs rendjen, neki kellene magabiztossagot sugwroznia a gyereke fele. Te ebben duplan negerositetted, amikor rapiritottal a rosszul felcsqtolt poraz miatt es ottchelyben neki is alltal kijavitani s hibat, amit o vrtett. Pedig tenyleg nem tortebnt volna semmi ha kicsit arrebb mentek es akkor csinwljwtok, miutan mibdkrtten negnyugodtatok. Akkor nem lett volba lokdosodes sem.

Anyud egy kozepkoru no, aki ebben a helyzetben kudarcok sorozatat elte meg a fia elott. Nem csak a lokes a baja, csak ebben csucsosodott ki szamara. Lgkoselebb minden korulmenyek kozott tartsd eszben, h szulot fizikai rahatassal bem " terelgetunk", mert tiszteletlenseg. Amugy igazad lenne, nem nagy ugy onnagaban, de azzal, h anyukad elengedte avkutyat, rosszul csatolta porazt es benazott korulotted eleve olyan sz.r helysetbe kerult, h tenyleg mar csak ez hianyzott az onbizalmanak. Kicsit bonyolultra sikerult, de remelem azert erted ¡:-)

Nem voltam ott, nem tudhatom, mi történt, de nekem elég logikus, hogy ha dolgom van valamivel, valaki pedig nyúlkál és zavar, akkor arrébb tolom, akár kicsit hevesen is, ha a szóból nem ért. Bizonyos vérmérsékletű embereket tudnak irritálni bizonyos helyzetek. Pl. ha a másik butaságot csinál és nem reagál, ha szólunk neki.

Namármost itt szólásról szó sem volt a leírásban. Ha tényleg a lökés volt az első, de semmi extra, az nekem még elmegy hibának, amin azért mégse kell lovagolni napokig. Igenis van, hogy akár a gyerek, akár a szülő nem tökéletesen reagál le egy eseményt, ami emocionálisan érinti...

Szerintem illene tudniuk megbeszélni a dolgokat, hogy mégis mi zajlott le bennük. Olyan sok mindent meg lehet érteni, ha jó a kommunikáció, van egy kis empátia s nem a saját vélt vagy valós sérelmünk körül pörgünk a másik mondanivalójára süketen.