Miért vagyok ennyire kritikus édesanyámmal szemben?

az anyósom azért a példaképem, mert neki köszönhetem azt, hogy nem lettem olyan mint anyukám. Nem a rend miatt.

A minden pöcc nála nem csak a rendre vonatkozik. Nagyon tiszta nő, testileg, lelkileg. Katolikus, példaértékű a családhoz való hozzáállása, az értékrendje. Így ő nem hogy hozzájárult a testi-lelki fejlődésemhez, az ő hatására keresztelkedtem meg, az ő hatására lett számomra kulcsfontosságú a család egysége, az ő hatására viszek veteményest, figyelek oda a rendre, és nem csak a tisztaságot értem ez alatt. Szerintem ő igen is követendő példa, és számomra példakép, és ne akard meghatározni hogy ki lehet példakép és ki nem...számomra ő sokkal értékesebb ember mint bármelyik sportoló, sztár, vagy híresség. Én mindenkit tisztelek a munkájáért, teljesen mindegy hogy azt az élet milyen területén érte el, így a sportolókat, színészeket is. De mégis számomra valamiért az a munka és kitartás, amit az anyósom fektetett az életébe és a családjába, az abszolút etalon. Pedig aztán kapta ő is a hideget az apósomtól, de át tudott lépni ezeken a dolgokon.

Én elfogadom hogy nem lehet mindenki ilyen és nem is várom hogy anyukám ilyen legyen. Csupán annyit várnék tőle, hogy azok a dolgok, amik zavarnak - ha már egyszer szóvá teszem őket - és ha már ő van itt nálam "vendégként" nem pedig én nála, akkor tartsa tiszteletben.

de igen, egy nap alatt is kupit csinál: beslattyog a táskájával, tekeri a cigit, 3 perc alatt szétszórja a dohányt. Leveri rá 2 órára a kávé főzőt, amit valamennyire feltakarít, de a bútorok alján tocsog a kávé. Ezt követően kimegy cigizni és úgy megy a gyerekhez hogy utána tiszta cigi szagú a gyerek meg minden. Mondanom se kell, kezet nem most mikor megérkezik. Utána leül ebédelni minden tiszta morzsa. Elmosogat, az edények olyanok mintha el se mosta volna.

És még sorolhatnám. Mindez nem zavarna, ha látnám hogy legalább igyekszik, hiszen többször is szóltam már neki ezek miatt. De nem, ő többször is közölte hogy ő nem akar és nem is tud megváltozni.

Márpedig szerintem mindenki változhat, erre magam vagyok az élő példa, aki - főként a férjem és a családja hatására - egy borzasztó életmódból keveredett ki és él most rendezett családi életet.

Hangsúlyozom, nem csak a morzsákról van szó. Több éves sérelem, nyilván.

Megértem a véleményed, nem lehetett könnyű elveszteni az édesanyádat. De őszintén szólva ez a kérdés egyáltalán nem neked szólt, hiszen nem éled meg amit én, és így nem tudsz objektív maradni. Azért köszönöm a te véleményed is.

köszönöm szépen.

Igen, nem írtam le minden körülményt rögtön az elején, féltem hogy ha túl hosszú a bevezető, nem fogja senki elolvasni a kérdést, ezért is kezdtem azzal, hogy dióhéjban. Tényleg úgy tűnt mintha legfőbb erénye a tisztaságmániája volna. De mint írtam, én nem várom hogy édesanyám olyan legyen mint ő, ha össze is hasonlítom, akkor nem ilyen másodlagos dolog miatt teszem, mint a takarítás, hanem inkább mint családon belüli összetartó erő, és tényleg ez az egyike ami miatt rendkívül felnézek rá, és tényleg talán ezt hiányolom leginkább édesanyámban.

Tudom, hogy ezeket magamnak kell rendezni, és hogy nem is nagyon lehet rendezni csak elfogadni, tudom hogy nem pszichológusok ülnek itt, tényleg csak tapasztalatokat várok. Nagyon köszönöm hogy vetted a fáradtságot és leírtad a véleményed.